Új bejegyzés Frissítés

2011.06.15. 15:36 Renée

Reggel arra ébredtem, hogy fázom, és hogy kora reggel sokkal világosabb van a sötétítőfüggönyön túl, mint általában. Feltápászkodtam, az ablakhoz mentem és a függönyt odébb húzva kipillantottam, majd tátva maradt a szám. - Havazik! - kiáltottam fel kitörő örömmel. Azonnal éber lettem, magamra szedtem pár meleg cuccot, aztán a Hó! szót kiabálva leugrándoztam a lépcsőn, át az ebédlőn, közben zsákmányoltam egyet az előre elkészített szendvicsekből, majd elhallgattattam magam az evéssel és az istálló felé vettem utamat. Elsőre az tűnt fel, hogy Sam feje nem néz ki türelmetlenül a boxajtó felett. Ijedten rohantam a box felé. - Sam! Sam! - kiabáltam, mire bentről egy dühös horkantást kaptam válaszul. Ne kiabálj már, van aki még alszik - érkezett a kommentár a fejemben. Rákönyököltem a box falára és bekukkantottam. A lehető legaranyosabb jelenet tárult a szemem elé: bent feküdt a szalma között Xamira, mellette pedig szorosan hozzábújva a csikó. Hupsz - mondtam megilletődve. Még mázli, hogy nem ébresztettem fel szegény kicsit, aki még így, álmában is remegett. Hupsz bizony. Na hozzad a reggelimet, és ne felejts el takarót venni a picire, mert egy reggel arra jössz be hogy egy jégbe fagyott ló van a boxban - torkollt le Xamira. Szótlanul, fél kezemben a szendviccsel, kimértem a kanca adagját, betöltöttem az etetőbe. Ekkor már Shy is ébredezni kezdett, úgyhogy gyorsan bekevertem a tápszert és vittem a boxba. Xamira nagyban evett, a csikó pedig remegve húzódott az oldalához. - Gyere, picúr, itt a reggelid. Éhes vagy, nem? - duruzsoltam a kicsi lónak, aki még mindig bizalmatlanul méregetett, akárhányszor csak látótávolságon belülre kerültem. Már nem támadott meg, csak odébb ugrott vagy odakapott, ha hirtelen mozdulatot tettem, és a szemén látszott, hogy csak annyi időt visel el a közvetlen közelemben, amennyi feltétlen szükséges. Nem sokat javult a kapcsolatunk, de ez nem is olyan dolog, amit siettetni lehetne. Shy odalépett és mohón rávetette magát a cumisüvegre, gyorsabban végzett, mint Sam, pedig a kancának még előnye is volt, no meg haspók léte. Képzeld, leesett a hó - jutott eszembe reggeli felindulásom oka. Xamira hegyezte a fülét. Ki ne merd vinni a csikót takaró nélkül, mert megnyúzlak - fenyegetett. Szúrósan ránéztem. Persze, pont az a tervem - vágtam vissza szarkasztikusan. Ott hagytam a két lovat a boxban és átmentem a lovas boltba, ahova érkeztek csikóknak való cuccok. Vettem a csikónak egy színben a kötőfékéhez illő takarót, aztán visszasiettem az istállóba. Csoda lesz ha elfogadja. Remélem rájön, hogy ez csak a javát szolgálja - panaszkodtam kicsit a lovamnak. Ügyeskedj - ennyi volt a tanácsa. Hagytam, hogy a csikó nagyon gyanakvó tekintettel megszagolja, aztán közelíteni kezdtem a háta felé a takarót, mire hátrahőkölt és egy hatalmas szökelléssel a box egyik sarkába ugrott. Légyszi, Sam, segíts! Így nem jutunk előrébb - könyörögtem. Xamira megforgatta a szemét, hogy jaj, megint mi a fenét bénázom én ott, majd odalépett a csikóhoz és halkan nyerítve felém kezdte tologatni. Végül kb 10 perces rábeszélés után a kék takaró ott ékeskedett a csikón, aki megnyugodott, mikor rájött, mire is való a "szörny". Ezután hoztam az ápolós cuccot, levettem Samről a takarót, és először is megölelgettem. Szép nagy téli bundát növesztett, olyan lett, mint egy óriás plüssló. Ne engem ölelgess, ott van Shane - érkezett még egy elég csípős hangvételű komment, mire gyilkos pillantásokat vetettem lovamra. Ilyenkor jó puha vagy, egyébként meg, miért ezzel izélget mindenki? Pl mert tetszik? Shane? Menj már el valahova! Alice-szel szétszivatjuk az agyát, egyébként sincs kit húznom, mióta Geri állandóan Everrel van, te meg beszélsz - durciztam. Még hogy pasizok! Még ilyet! Na, valld be, egyébként nem olyan rossz - húzott tovább Sam és huncut pillantásokkal oldalba bökött. Jó, talán, ismétlem, talán, ha az egész emberiség kihalna, és csak mi ketten maradnánk, talán akkor. De lehet, hogy még akkor sem venném rá magam - hagytam jóvá dühösen, bár Xamirát ez nem érdekelte, csak diadalittasan felnyerített. Megforgattam a szemem, majd elkezdtem lekefélgetni róla azt a kevés kis koszt, amit találtam. Eközben ő jól szórakozott azon, hogy engem húzott ezzel a Shane-es dologgal. Épp arra gondoltam, hogy ha most nem hagyja abba, elkapom a nyakát és volt egy lovam, mikor valami belecsípett a fenekembe. Felegyenesedtem, mint akinek rugóra jár a gerince, és megpördültem. A hirtelen mozdulattól egy fekete folt ugrott hátra, de látszott, hogy ezt élvezte. - Te kis csirkefogó! - kiabáltam rá, bár a hangomat Sam szinte nevető nyerítése elnyomta. Lángoló tekintettel odafordultam hozzá. Tőled tanulta! - vádoltam meg. Csak ugyanolyan kreatív mint én szoktam lenni. Egyébként kivételesen ez nem az én ötletem volt - mondta lovam, és tudtam, hogy most igazat mond. Befejeztem az ápolást és visszatettem rá a takarót. Shyt is le szerettem volna ápolni, de nem hagyta magát, így feladtam és kivittem a két lovat a legelőre. A többi paci már megtanulta, hogy a Xamira nevű szörnyetegből lett pótmama még veszélyesebb, mint az előző kiadás, pláne, ha a csikóról van szó, így inkább odébb húzódtak. A kis fekete csikót érdekes volt figyelni; nagyokat horkantott a hóra, magasra emelte apró patáit és ugrált. Közben az égből is nagy pelyhekben hullott a fehérség, és Shy aranyosan bebandzsított, mikor pár pehely megragadt az orrán. - Nyugi, cukipofa, ez csak hó. Majd megszokod - mondtam neki mosolyogva. Bementem a Központba kicsit melegedni, pár óránként cumisüveggel járkáltam a legelőre, aztán délután jó melegen felöltöztem és elmentünk a környékre lovagolni egyet. A kis Shy még nem szokta meg a havat, ugrált, és néha-néha megcsúszott a fagyott úton. Ilyenkor mókásan próbálta maga alá rendezni hosszú lábait, majd, mintha mi sem történt volna, Sam után sietett. Szerintem most nem kéne vágtáznunk - mondtam a lovamnak. Neked is annyi eszed van, hogy terepre jössz. Tudtad hogy van fedett lovarda? Tényleg? Nézzük meg! - kértem, és fordítottam volna, csak nem tudtam az utat, úgyhogy Sam magától indult el. Jellemző hogy mindig én vagyok az informátorod - sóhajtotta, aztán lassú ügetésben mentünk a fedettbe. Odabent nem volt annyira hideg, és sikerült vágtáznunk egy kicsit. A csikó mókásan galoppozott ide-oda, a falnál hatalmas satufékeket bevágva. Végül visszavittem őket az istállóba, feltettem rájuk a takarót és visszamentem a központba. Megint pár óránként járkáltam, este Sam megkapta a vacsoráját, éjjel meg csak akkor keltett fel, mikor a csikó felverte őt hogy éhes. Két etetés között kimerülten ájultam be az ágyba. Válasz: + 18 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.06.04. 21:59 Renée

Reggel végre a megszokott időben keltem, vagyis a korábbi időpontban, nem pedig ebben a későn kelős stílusban. Végre volt időm nyugodtan felébredni, felöltözni,megreggelizni, és még Sam se verte olyan nagy hévvel a box ajtaját, csak amolyan megszokásból. Megdicsértem, elvégre az is valami, hogy nem veri szét a fél DHt, aztán gyors iramban hoztam a reggelijét. Kezdtem komolyan letenni arról, hogy valaha beszélni fog. Ez egy génhibás néma ló és kész. Legalább még az esze a helyén van, talán túlságosan is, ugyanis a naponta frissen kitalált vicceinek kárát én szenvedem. Kicsit átfutottam rajta a kefével, kikapargattam a patáját, aztán gondoltam elmegyünk bóklászni egyet a környéken. Mentem volna le a tengerre fürdeni, de 8 fokban?! Megfagyok! És nincs kedvem hóembereset játszani. Végül úgy gondoltam megint kirándulunk egyet a Tisztásra, és most odafigyeltem, senki nem mondott vihart. Nem siettünk, útközben az utóbbi napokhoz hasonlóan azon agyaltam, vajon hogyan bírhatnám szóra a lovam. Közben teljes készenlétben álltam, ugyanis a mai napon Xamira még egyetlen csínyt sem követett el, és ezt nagyon, nagyon rossz előjelnek tekintettem. Ám mintha csak még jobban akarná húzni az idegeimet, a kisasszony olyan volt, akár egy angyal. Mindvégig agyaltam, vajon ebben vagy abban mi lehet a trükk, és ami a legjobban megdöbbentett... nem volt trükk! Nem próbált szivatni, se semmi. Kicsit hitetlenkedve kanyarodtunk el a hegyek felé, hogy aztán majd valamikor délután kavarodjunk vissza az erdőn át. Végül megkockáztattam hogy a gondolataimba merüljek, ezzel tökéletes alkalmat biztosítva egy jó nagy viccre, amin persze nem én fogok nevetni. Igazam is lett, mármint, hogy az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Alig 5 perce hagytam fel a szórakozásra való figyeléssel, és Sam máris forgolódni kezdett, addig, míg a patak mellett nem mentünk. Ekkor hirtelen megugrott, majd felfele is ugrott, bakolt, és mikor látta, hogy még fent vagyok, szépen elkezdett lerázogatni a hátáról, néhány ágaskodással cifrázva. Azonnal megmarkoltam a sörényét és lábaimat úgy odatapasztottam az oldalához, mintha legalább pillanatragasztóval lennének odarakva. Engem bizony nem rak le! Persze ehhez a lóháton maradáshoz való ragaszkodáshoz nagyban hozzásegített, hogy nem akartam a jéghideg folyóban fürödni, víz toll ide vagy oda. - Elég legyen, ma már fürödtem! - próbáltam meg átvenni az irányítást, és nyomatékul sarkamat az oldalához nyomtam, hogy előre hajtsam. Sam elindult előre, kicsit eltávolodott a folyótól, majd nagy lendülettel elindult egy olyan rész felé, ahol keskeny volt, és át tudta ugrani. Most ugrik a majom a vízbe... vagy inkább a Renée... és inkább esik... Xamira ugrott, kicsit megcsavargatta magát, de szerencsére már csak akkor estem le, mikor földet ért, és sörényét még mindig a kezemben tartottam, így elmenni se tudott. Azonnal felpattantam és elkaptam az üstökét, amit aztán nem húz ki egyszerűen a kezemből. - Lehet, hogy utálsz, de attól még nem kell megfagyasztani - korholtam, majd az oldalához léptem és gyorsan felszálltam, mielőtt még valami őrültség az eszébe jut. Először is visszaugrattunk a másik oldalra, ezúttal senki nem akart megfürdetni, aztán nagy kerülővel az erdő felé kormányoztam ezt a mókamestert. Egész jókedvűen lépdelt, ahhoz képest, hogy nem sikerült a terve. Ez se jelenthet jót... Néha-néha oldalba böködtem, csak úgy megszokásból, mire egyre dühösebb pillantásokat kaptam hátrafelé. Ha még egyszer mintegy "véletlenül" megböksz a sarkaddal, megtanítalak repülni, és akkor aztán fújhatod hogy "Felhő! Felhő! Felhő!" - szólalt meg egy hang a... FEJEMBEN! Megőrültem?! A meglepetéstől karót nyelt ülést vettem fel, Sam pedig megállt, várta a reakciómat. Te... beszélsz?! - ez volt az első mondatom, ami azért értelmesnek nem tekinthető. Nem, bocs, rosszul hallod, hápogok. Persze hogy beszélek, mit hittél?! - érkezett azonnal a felháborodott válasz. Ettől újabb meghökkenéshullám lett úrrá rajtam, és oldalra szó szerint lefordultam a lóról, és még ez se nagyon váltott ki belőlem reakciót. Xamira odébb lépett, orrával a fejem fölé jött, aztán megint mondott valamit: Felkelsz, megcsókoljalak, hogy felébredj, vagy hívjam a szőke herceget? Nincs is szőke fiú a DHn - morogtam vissza. Másmilyen attól még van - Sam megfogta a pólómat és szépen ülő helyzetbe rángatott - Gyerünk, emeld a feneked, nem foglak hazáig húzni. De hát eddig nem beszéltél! Hiszen... néma vagy! - még mindig nem tudtam túllépni a tényen, hogy igenis, a lovam tud beszélni. Néma a *kisípolt magyar káromkodás*. De jól szórakoztam a szenvedéseden - mondta tovább, mintha ez olyan természetes lenne. Végre képes voltam felállni és felszállni a hátára, mire a kanca engedelmesen elindult. Úristen, milyen sárkány lovat fogtam ki! Ezt nem hiszem el... És még azt hittem én vagyok vészes eset. Sam túltesz rajtam! Ezt hallottam. Végig - jött egy hirtelen letorkolás, és picit megbillentette a farát. Ne kutass a fejemben. Magánterület. Volt - érkezett a pimasz válasz. Úristen. Aranyosabb volt, míg nem beszélt. Végül sikerült tartania a száját, míg haza nem értünk, akkora pedig már beesteledett. Megkapta a vacsoráját, végighallgattam egy monológot, milyen jó lenne, ha időben hoznám a reggelijét, majd felmentem aludni. Fürdés után szinte beájultam az ágyba. Hát igen, ilyen lóval... Várd csak ki a holnapot - jött Sam "ígérete" (inkább fenyegetése) majd elaludtam. Válasz: + 18 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.06.03. 14:38 Renée

Mostanában egész sokáig alszom, és úgy, mint akit bunkósbottal leütöttek (bár nem csodálkoznék, ha valaki éjjel titokban kezelésbe venne) Valószínűleg annak a hatása, hogy jó 3 napig nemigen aludtam ágyban, és most próbálom kiheverni. Persze a sokáig alvás nagy hátránya, hogy későn kelek, ergo Xamira majd' kidönti az ajtót mire végre lerohanok az istállóba. - Mindjárt hozom, csak kérlek, hagyd már békén azt a szerencsétlen ajtót! - kiáltottam oda lovamnak, majd hoztam a reggelit. Sam kis híján nekinyomott a falnak, biztos azt hitte, lekvár vagyok és fel kell kenni, de odébb húzódott, mikor ijedten rákiabáltam. Betöltöttem az etetőbe a kaját, hátraugrottam, és már biztonságban is voltam. Egy valamit sehogy sem értettem; Ever a szelidítés óta beszélt a lovával, mostmár Elissa és Nerina is, de Sam? Ő néma. És ez halálosan komoly. Bármivel próbálkozom, hogy szóra bírjam, semmi. Állítólag nincsenek néma lovak, legalábbis senki nem hallott ilyenről, de más magyarázata nem lehet. Xamira ugyanúgy megérti a mondandóm, megérteti magát az eddig ismert módokon, naponta döngeti a box ajtaját, mindig kitalál valamit a szivatásomra, tehát beteg nem lehet. Akkor meg? Fejemet csóválva mentem el az ápolóscuccokért, aztán nekiálltam a szokásos reggeli procedúrának. Kicsit fura volt a lila jeleket látni a lovon, de majd megszokom. Sam most nem volt annyira koszos, úgyhogy könnyű dolgom volt, a patáját meg mintha le se tette volna az előző napi patakaparás után, olyan tiszta volt. Ez is ritka alkalom, az én lovam meg a tisztaság... Ezután kivittem kicsit a legelőre, én meg elmentem reggelizni, hiszen annyira siettem, hogy eszembe se jutott bekapni valamit. Elvégre öt perc és biztosan egy boxajtóval kevesebb lesz a DHn. Viszont mikor visszajöttem... Tényleg mindenhol megnéztem, de Xamira nem volt a legelőn! Berohantam az istállóba, megnéztem mindenhol, a lovarda körül, de a kisasszony szó szerint elpárolgott. Elvégre, lehet, hogy képes rá. Teljesen le voltam döbbenve. Oké, hogy Sam napi rendszerességgel kitalál valami újat, de eddig még soha de soha nem szökött meg! Visszamentem a legelőre, hogy még egyszer megnézzem, és mit látok? Ott van a szürke kanca, a lehető legnagyobb lelki nyugalommal legelészik. Szemeim majd' kiestek a gödrükből, olyan pillantást vetettem rá. Sam felkapta a fejét, odaügetett, és valami olyan nézést eresztett felém, hogy hol voltam már ennyi ideig? Azonban láttam a tekintetében, hogy a patája mélyen benne van ebben az egész eltűnős-előkerülős dologban, de inkább örültem, hogy visszajött. Elmentünk kicsit lovagolni, be az erdőbe, közben megint a néma lovas dolgon gondolkodtam. Tapasztalatból tudtam, hogy Sam utálja, ha mintegy "véletlenül" odanyomom a sarkam az oldalához, úgyhogy ezzel kísérleteztem, hátha ki tudok belőle szedni akár egyetlen szót is, de az eredmény az lett, hogy a kisasszony csúnya szemmel méregetett, mint aki mindjárt ledob, ezért abbahagytam a dolgot. Végül délután értünk vissza, én teljesen lelombozódva, Xamira meg mintha még élvezte volna, hogy így szenvedek. Visszaengedtem a legelőre és benéztem a könyvtárba, de bármelyik könyv lapjait is szuggeráltam, valahogy sehol nem tűnt fel írás a néma lovakról. Remek, gondoltam magamban dühösen, és így pár nap után már kezdtem feladni. Este a kisasszony szerencsére még a legelőn volt, bevittem a boxba és megkapta a vacsoráját, aztán én is bementem. Holnap, nem tudom, miért, de talán több szerencsém lesz. Vagy nem. Válasz: + 15 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.25. 16:22 Renée

Mostanában hogy felgyorsultak az események... nem elég, hogy Geriék elmentek Kanadába, de még nekünk kellett utánuk mennünk, mert nem akartak visszajönni. Najó, viccet félretéve: lezuhant a gépük, a rendőrség tojt a fejünkre a segítséget illetően, úgyhogy elindultunk megkeresni őket, ami szerencsére sikeres akció volt. Nem örültem volna, ha Gerit megeszik a farkasok; elvégre hol van abban a móka számomra? Nem-nem, Geri Renée általi lassú halálra van ítélve és punktum. Közben megérdekeztek az újak, új lovakkal természetesen, elmentünk túrázni, majd mikor vissztértünk, kiderült, hogy Geri babagyilkolásra hajlamos génekkel rendelkezik. Elmondása szerint csak a pelenkát akarta róla levágni, de hát ki hisz neki? Elvégre láttuk, hogy egy bicskával közelít a gyerek felé. Úgy látszik, nekem is jó lesz vigyáznom, ki tudja, mikor kerülök sorra.  Az előző napokban Xamira kint volt a legelőn, úgyhogy reggel elég durva kép fogadott, mikor beléptem a boxba. A lovam... nem, ez nem is ló, ez már disznó... úgy nézett ki, mint aki sárfürdőt vett, illetve elkezdett potyoládévárakat építhetni maga köré. - Állatfajt váltottál vagy mi? - néztem Samre döbbenten, aki nagyon elégedett szemekkel bámult rám vissza. Persze, a kis rabszolgahajcsár, szereti nézni, ahogy mások dolgoznak. Kösz, Xamira, én is szeretlek. Gyorsan hoztam a talicskát, és az egész almot úgy ahogy volt, kicseréltem. A kisasszony persze nem könnyítette meg a dolgomat, "véletlenül" mindig ott állt, ahonnan épp emeltem volna ki a szalmát, és amint hátat fordítottam neki, fenékbe csípett. Kb negyed óra vagy kevesebb alatt kész lettem volna, de ez inkább háromszor annyi ideig tartott, és mire végeztem, teljesen kifáradtam. - Miért ver az Isten ilyen lóval? - csóváltam a fejem rosszallóan, mire Samnek volt képe még a zsebem felé kutakodni egy kis jutalom után. Javíthatatlan ez a ló, én mondom. Meghoztam neki a reggelijét, aminek változatlan lelkesedéssel állt neki. Addig leszedtem róla a takarót, hogy le tudjam ápolni, majd elmentem az ápolóscuccért. Mire visszaértem, az etető tisztára volt nyalva, és Xamira kíváncsian leste, mi a mai nap következő programja. Mintha szórakoztatóipar lennék. Szerencsére a csutakolás már rendben ment, sikerült lemosnom, lefekélgetnem a szőrét, kikefélni a sörényét és a farkát, illetve kikaparnom a patáját, anélkül, hogy bármelyik viccét bedobta volna. Vagyis, csak majdnem sikerült. Ápolás alatt nem tűntek fel kisebb mozgolódásai, de hamarosan erre is fény derült, milyen rút dolgot talált ki ellenem. Épp hátraléptem, hogy megnézzem, hol van még rajta kosz, mikor lábam halk csobbanással elmerült valamiben, én pedig hátraestem a lendülettől. Beleléptem a felelőltenül ott hagyott vödörbe. Xamira nagy ártatlanul nézte végig, mit össze szenvedek. Vetettem rá egy dühös pillantást, aztán bezártam a boxot és felrohantam a szobámba átöltözni. Mire visszaértem, Sam már megszerezte a takaróját, és nagyon boldogan törölte fel vele a szalma felületét. - Nem telhetne el egy nap anélkül, hogy nem próbálsz meg sikeresen kiborítani?! - kérdeztem mostmár tényleg dühösen. Bementem a boxba és a takaró után nyúltam, amit a kisasszony rögtön el is engedett. Persze ezután angyalkaként állt, míg a helyére tettem a kelléket. Délelőttre kiment a legelőre, persze szigorú felügyelettel, mert úgy látszik, összepiszkítani nagyon profin össze tudja magát. Délután pedig elmentünk kicsit lovagolni, az erdőben bóklásztunk estig. Este Xamira megkapta a vacsoráját, aztán mentem én is elrendezni magam. Válasz: + 15 pont tisztaság érzet: + 20 % Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.14. 19:42 Renée

Éjszaka fent voltam néhányszor, nehezen aludtam vissza. A falat vagy a plafont bámultam, ahogy érdekes mintákat festett rá egy-egy villám fénye. Szabadjára engedtem a gondolataimat és egyszerűen csak feküdtem, várva, mikor alszom végre el. Becsuktam a szemem, majd mikor legközelebb kinyitottam, a nap vidáman tűzött be az ablakon, és valahol távolt hallottam csiripelni a madarakat. Meglepetten felültem. Elaludtam volna? Minden bizonnyal, azonban nekem úgy tűnt, mintha az idő csúfos játékot űzne velem, és elég egy pillanatra becsuknom a szemem, máris úgy tesz, mintha már sokkal később lenne. Később is volt, hiszen most az óra nem a hajnali egyről vánszorgott keservesen a kettő felé, hanem fél kilencet mutatott. - Elkéstem... Sam meg fog ölni - motyogtam magam elé. Felpattantam, berohantam a fürdőbe, megmostam az arcom, felkaptam az első kezem ügyébe kerülő ruhadarabokat (reménykedtem, hogy valami normálisat fogok ki, ha meg nem, akkor lesz akkora mázlim, hogy nem találkozom senkivel, mielőtt sikerülni átöltöznöm) aztán lesiettem az ebédlőbe a szokásos reggeli szendvicsemért. Fél kézzel próbáltam meg enni, a másikkal pedig már a zabadagot mértem a türelmetlenül nyerítő Xamirának. Nem pocsékoltam az időt, hogy legyen időm megenni a szendvicset, nemes egyszerűséggel berontottam az istállóba, elszáguldottam a takarmányoshoz, fél kézzel ügyetlenkedve kimértem lovam reggelijét, majd ugyanilyen bénán próbáltam elkalauzolni a vödröt az etetőig. A beöntés már nem ment, így a szendvics még meglévő csücskét a számmal tartottam, hogy mind a két kezem szabad legyen. Sam mellettem állt, figyelte, mit ügyetlenkedem, mikor máskor másodpercek alatt végzek az etetés műveletével. Aztán megunta a várakozást és orrát az arcom felé közelítette. A következő másodpercben felfogtam, hogy eltűnt a szendvics a számból. Teljesen megdöbbenve néztem a szürke kancát, aki boldogan csámcsogott a kifli utolsó csücské, amiben csak saláta meg margarin volt, valahogy a többit már kieszegettem belőle. - Az az enyém volt! És most mit egyek? Ezt? - mutattam az etetőben lévő tápra felháborodottan. Sam nem zavartatta magát, odalépett és elkezdett enni. - Persze, minden a tiéd, mi? - kérdeztem fejcsóválva, de azért megsimogattam a nyakát. Elmentem a nyergesbe, hoztam az ápolóscuccot. A tegnapi saras-esős-melegvizes mutatványom után szegény kislány elég viharverten nézett ki (elvégre az is volt) A vakaróval elég keményen megdolgoztam rajta, de nem látszott sok eredménye, úgyhogy hoztam a szivacsot és átmostam. Ez valamennyire segített, és miután megszáradt, a puhakefével már simán le tudtam szedni róla a maradék koszt. Kifésültem a sörényét és a farkát, aztán kikapartam a patáját. Kitakarítottam a boxát is, mert megint lócitrom várat akart nekem itt építeni. Végül kinyitottam a boxajtót és kiléptem. Egyelőre ilyen téren megbíztam Xamirában, mert nem hülye, tudja ő, hogy elég egyszer elbóklásznia mellőlem kitolásképp, és onnantól kezdve szigorúan megkötött ló életet fog élni. Néha megállt és a szájába vett egy-egy fűcsomót, mintha a reggeli meg a szendvicsem nem lettek volna elegek neki. A pálya felé tartottam, hogy megnézzem, mennyire ázott fel. Mit ne mondjak... egy sáros úszómedencére talán jobban hasonlított, mint egy oktatásra használt pályára, de sebaj, ha továbbra is ilyen szépen süt a nap, délutánra csak felszárad. Az erdő felé vettem az irányt, és mielőtt elhagytuk volna a lovardát, felültem Samre. Átmentünk az erdőn, célom a tengerpart volt. De jó lett volna egyszer fürödni... de hideg van, a tenger akár a jég, hacsak nem akarok halálra fagyni, jobb legy távol tartani magam a víztől. Nem siettünk, elvégre előttünk az egész nap, és most figyeltem, az időjárás előrejelzés nem mondott több vihart. Kimentünk a tengerpartra meg vissza, ennyiből állt a mai lovaglás. Aztán kiraktam Samet a legelőre, elmentem a lányokkal beszélgetni kicsit. Este behoztam Xamirát a boxába, megkapta a vacsoráját. Én is elmentem vacsorázni, majd fel a szobámba. Válasz: + 15 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.13. 19:40 Renée

Fáradtan kászálódtam ki az ágyból, viszont még így is volt elég erőm arra, hogy észrevegyem, már egyáltalán nem fájnak a tagjaim, nincs izomlázam, és a fenekem végre betört Xamira csontos háta felett. Nagyot nyújtóztam, aztán bementem a fürdőbe, de mindjárt meg is bántam ezt a döntést, mikor láttam, hogy nézek ki. A hajam merő szénakazal, a szemem meg még ki sincs nyílva. - Tuti nem nyernék szépségversenyt - eresztettem meg egy fáradt mosolyt, majd hideg vizet locsoltam az arcomra, hogy felébredjek. Úgy-ahogy kifésültem a hajam, hogy elfogadható állapotba kerüljek, és ne tűnjön fel az embereknek, hogy még bírtam volna aludni. Végül felkutattam a szekrényt, hol találok valami pólót meg zoknit magamnak, felráncigáltam a lovaglónadrágomat, zsebeit megtöltöttem lócsemegével, amit külön a kisasszony kedvéért óhajtottam beszerezni, majd felkaptam a cipőmet és már mentem is lefelé a lépcsőn. Valóságos forgószélként süvítettem be az ebédlőbe, nyoma sem volt a korábbi fáradtságomnak. Összedobtam magamnak egy szendvicset, és almát is vittem volna Samnek, de a konyhásnéni rám szólt, hogy hagyjam meg az embereknek, aztán mosolyogva megcsóválta a fejét. Sebaj, van még lócsemegém. Gyorsan lenyomtam a szendvicset, lábaim közben már maguktól megindultak az istálló felé. Beléptem a kellemes hangulatú épületbe, és szinte rögtön hangosan oda is köszöntem a már türelmetlenül kifelé pillantgató szürke kancának: - Szia, Sam! Egy pillanat, és hozom a reggelid. Légy jó és ne verd szét a boxot, oké? Addig itt van egy kis előétel - megsimogattam a türelmetlen haspók orrát, majd odanyújtottam neki egy lócsemegét, ami a másodperc törtrésze alatt tűnt el szeretett lovam hasában. Gyors léptekkel a takarmányos felé vettem az irányt, kimértem Xamira adagját, majd indultam visszafelé. A ló közben türelmetlenül nyerített, mintha legalább heteket várakoztattam volna, mikor tizenkét órája sem volt, hogy utoljára megtömhette azt a feneketlen bendőjét. Beöntöttem neki a reggelijét, majd míg evett, feltöltöttem az itatót és kitakarítottam a boxot. Sam a reggeli rutinhoz szokva várta a csutakolást, és elég fancsali képet vágott (soha nem hittem volna, hogy van ilyen, ha nem a saját két szememmel látom), mikor meglátta, hogy a boxtakarító felszerelést hozom, nem pedig a lótakarítót. Ennek meg is lett a böjtje, nem hagyott békén, és egyszer sikerült is valahogy kiborítania a talicskát, amit, megmondom őszintén, nem tudom, hogy csinált, mert a talicska kint volt a box előtt, úgyhogy tény és való, valami nagy bűvésszel van nekem dolgom. Nagy nehézségek árán sikerült kitrágyáznom, aztán hoztam a keféket, de Xamira úgy tett, mintha már nem is érdekelné az egész, és fejével beállt az egyik hátsó sarokba. - Tudod te, hogy nem gondolod komolyan. Engem nem versz át - mondtam neki mosolyogva, majd nagy magabiztossággal odébb toltam a farát. Prüszkölt egyet, majd felém fordította a fejét, végül nagy kegyesen hagyta, hogy leápoljam. Tudom én, hogy élvezte, hiszen ennyire azért már kiismertem. Patakaparásnál kicsit húzódzkodott, de úgy tűnik, a lócsemegének nagyobb és hatásosabb rábeszélőképessége van, mint nekem. Ezután kivittem az istállóudvarra, felügyeskedtem magam a hátára, és elkezdtem gondolkodni, merre is lehetne menni. Mondjuk... szívesen megnézném a Vadvölgy-folyót, és úgy hallottam, a Tisztáson jól lehet vágtázni, kíváncsi vagyok, igaz-e. Elindultunk az erdőbe először lépésben, majd mikor Sam bemelegedett, lassú kocogást kértem tőle. Ügetésben nem jó gyorsan menni, mert ráz, de ha sikerül lassúra venni az ütemet, egész kényelmes ringatózás kerekedik ki belőle. És a ló lustábbik oldalának kedvez, mert nem kell gyorsan mennie és megerőltetnie magát. Fél óra múlva kiértünk a folyóhoz. Elindultunk mellette, kerülgettük a fákat, közben körbenéztem, láttam madarakat repülni az ágak között. Elfordítottam Samet és elindultunk a Tisztásra. Furcsa volt kiérni hirtelen egy nagy, tágas térre, mely szinte a végtelenbe nyúlik. Jelt adtam a vágtára, Xamira pedig megindult. Sokat mentünk, egyenesen a hegyek felé, megfordult a fejemben, hogy még előttünk az egész nap, felderíthetnénk, de Xamira elkezdett lassítani, felkapta a fejét, és meg akart fordulni. Körbenéztem, de semmi. Aztán megláttam az eget... sötét, baljós felhők, melyek között láttam felvillani a távoli villámokat. Elkezdett derengeni, mintha tegnap Angeli valami viharról beszélt volna... - Basszus, kislány, erre nem gondoltam - motyogtam félig magamnak, félig a lónak. A DrawHorse felé fordítottam, és tudtam, lehetetlen vállalkozás, de elindítottam vágtában, hogy minél hamarabb visszaérjünk, lehetőleg az eső előtt. Felmorajlott az ég, villám cikázott át a felhők alatt. Összerezzentem, felem együtt Sam oldalra táncolt. Erősen kapaszkodtam a sörényébe, lábamat az oldalához szorítottam, hogy le ne essek. Eleredt az eső, hamar átáztunk, a víztől pedig elkezdett csúszni a ló háta. - Csak jussunk el az istállóig esés nélkül - rimánkodtam halkan. Éles csattanást hallottam, Xamira hirtelen bevágta a kéziféket, felnyerített és lábai elemelkedtek jó harminc centire a földtől. Ráhajoltam a nyakára. - Ne! - kiáltottam fel, és amint újra földet ért, megpróbáltam előre hajtani, aminek eredménye csak annyi volt, hogy oldalra kezdett táncolni, miközben felcsapta a fejét. - Kérlek, Sam! Gyerünk! Megcsináljuk! Csak még egy kicsit... - könyörögtem. A két szép szürke fül hátrafordult, vágtát kértem tőle, ő pedig, ha kicsit ijedten és jó száguldósan, de teljesítette. Éreztem, ahogy feszülnek az izmai, ahogy összerezzen minden dörgésre és villámlásra. Végre feltűnt a DrawHorse. Lelassítottam lovamat, megálltunk, leszálltam, aztán futólépésben iramodtunk az istálló felé. Xamirát betettem a boxba, aztán szereztem egy vödröt, megtöltöttem meleg vízzel, fogtam a szivacsom, és rohantam vissza a lovamhoz. Nagyjából áttörölgettem a szőrét, aztán az istállóban sétáltattam fel-alá, mert nem lett lesétáltatva, és nem akartam, hogy ebből baja legyen. Tíz perc múlva visszavittem a boxba, és rendesen áttöröltem meleg vízzel, majd kapott egy meleg zabkását. Egy törölközővel leitattam róla a nedvességet, nehogy megfázzon, aztán elhagytam az istállót, és felrohantam a szobámba. Vettem egy forró zuhanyt, beöltöztem meleg ruhákba, és szereztem egy forró csokit. Egész délután tombolt a vihar, este kicsit abbahagyta, így le tudtam nézni Samhez. Az étvágya a szokásos volt, nem tapasztaltam rajta semmi különöset, úgy néz ki, megúszta a megfázást. Elbúcsúztam tőle és visszasiettem a házba. Jól tettem, ugyanis hamarosan a vihar ismét rákezdte. Megfürödtem, bebújtam az ágyba és hamar álomba merültem. Válasz: + 20 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.11. 18:06 Renée

Reggel amint felébredtem már zúgott a fejem, attól, amit Geri mesélt tegnap. Elmondani bárkinek is? Először is, nem tenném, hiszen a kihallgatást se mondtam el. Apropó, a beszélgetés. Álomittasan a telefonom után nyúltam, megkerestem a "Zongora" álnéven elmentett beszélgetést, majd rányomtam a "Törlés" feliratú gombra. Így, ha el is vesztem a telefonomat, vagy bárki belenéz, már nem talál semmit. A másik kérdés meg, ha bárkinek elmondanánk, ki hinne nekünk? Mindegy, nem próbálnám ki. Reggelire bekaptam egy szendvicset, majd szerváltam egy almát és siettem Xamirához. Már éhesen várt (mikor nem? Ez egy javíthatatlan haspók), úgyhogy kezdetnek megkapta az almát, majd hoztam neki a reggelit. Evés után elővettem a csutakoló felszerelést, és átkefélgettem a szőrét meg kikapartam a patáját. Délelőtt kicsit lovagoltam vele, de csak félig sikerült figyelnem, még mindig a tegnapiakat emésztgettem. Ez is addig tartott, míg Sam el nem kezdett ugrálni. Először is megállítottam, aztán gyanakodva néztem körbe, hogy megint ki szórakozik velem? Végül rájöttem, hogy csak Xamira figyelmeztetett, hogy bölcsebb volna rá figyelni. - Bocsi, kislány, tele van a fejem - simogattam meg a nyakát bocsánatkérően. Méltatlankodva horkantott egyet, hogy milyen dolog ez, rá nem figyelni? Délben elugrottam ebédelni, közben Samet kiraktam a legelőre. Délután elnéztünk a tengerpartra, de nem maradtunk sokáig, mert elkezdett sötétedni. Este megvacsoráztattam a kisasszonyt, közben kipucoltam a boxát, feltöltöttem az itatóját. Aztán elbúcsúztam tőle, megvacsoráztam, és felmentem fürödni meg aludni. Válasz: + 4 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.09. 19:11 Renée

Reggel, ha lehet, még rosszabb izomlázzal ébredtem, mint tegnap. Nyögdécselve felkeltem, felöltöztem, aztán bekaptam valamit reggelire, majd siettem Xamirához. Szokásához híven éhesen várt, én pedig nem késtem a reggelivel. Körbenéztem a többi ló között is; szomorúan értesültem arról, hogy Diavolot és Libertyt műtik, legnagyobb meglepetésemre pedig Zarándok teljesen ép volt és egészséges. Indiana a boxában szunyókált, mellette pedig Geri. Ezt nem nagyon értettem, de nem zavartam őket, hanem mentem Samet lecsutakolni. Xamira teljesen nyugodtan hagyta, hogy leápolgassam, a lábát pedig már magától adta fel. Megkaskolgattam és nyomtam egy puszit az orrára. Barátságosan felhorkantott és megszaglászta a zsebeimet, de balszerencséjére nem talált semmit. - Oké, majd beszerzek neked lócsemegét, boldog vagy? - kérdeztem tőle kedvesen és megvakargattam a füle tövét. Boldogan "röfögve" élvezte a kényeztetést. Pár perc múlva abbahagytam és a vezetőszárért nyúltam. Fel akartam rá csatolni, mire Sam hátralépett, és azzal a lendülettel kiragadta a szárat a kezemből, majd lehajította a box sarkába. - Hé, kislány, mit csinálsz?! Nem szabad! - dorgáltam, majd dühösen felszedtem a szalma közül a vezetőszárat. Megint megpróbáltam az előző procedúrát, ugyanazzal az eredménnyel. Hátraléptem egyet, összefontam a karom és összehúzott szemöldökkel szemléltem a lovat. Ne lenne jól? Kizárt. Nem akar dolgozni? Nem, nem látom rajta a húzódzkodás jeleit. Szórakozik? Belenéztem a szemébe, de Sam teljesen nyugodtan nézett vissza. - Mi a gond, kisasszony? - kérdeztem tőle fejemet oldalra billentve. Dühösen prüszkölt egyet, hogy miért vagyok ennyire hülye, hát nem értem?! Aztán odalépett a boxajtóhoz és határozottan megbökte az orrával. Ki akar menni? De hisz tudja, hogy kiviszem. Aztán mint a villám, belém hasított, mit akar: vigyem ki vezetőszár nélkül. - Ó, már értem - mosolyodtam el. Félretoltam az útból, kinyitottam a boxajtót és kisétáltam rajta. Sam szorosan a nyomomban volt. Elsétáltunk a legelőig, aztán felültem rá, és kicsit gyakoroltuk a lovaglást. Az erdőbe a lovardához közel volt pár alacsony kidőlt fatörzs, azokon ugratgattunk. Egy jó óra múlva abbahagytuk, és kivittem a legelőre, hogy ott tölsön egy kis időt. Közben megtudtam, hogy mi történt, Geri és Indiana meggyógyították Zarándokot, és ez teljesen elmosta bennem az ellenszenv legkisebb szikráját is. Benéztem a könyvtárba az arany tollról keresni valamit, de csak egy utalást találtam, hogy sokféle toll volt régen a DrawHorse-ban, de a tűzben sok odaveszett. Kíváncsi lettem volna a tollakra; amiket eddig megismertem, egytől egyig gyönyörűek és különlegesek voltak. Vajon milyen lehetett a többi? Délután mentünk egy edzésre Sammel, aztán visszavittem a boxába pihenni, hiszen este is lesz egy edzés, terepre megyünk, és oda kell az ereje. Válasz: + 6 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.08. 14:34 Renée

Reggel megébredtem arra, hogy arcomba tűz a nap. Megmozdítottam a karomat, hogy védjem a szemem, mire kis fájdalmat éreztem. Erre rögtön eszembe jutottak a tegnapi edzések, ahol volt pár esésem, a kikövetkeztetett diagnózis pedig izomláz lett. Fájó tagokkal felültem az ágyban, legalább tíz különböző tagom sajgott. A karom, a lábam, a fenekem, meg olyan izmok, amik létezéséről eddig sejtelmem sem volt. És még az ügetésnél meg a vágtánál nem is tartunk! Felöltöztem és lementem az ebédlőbe reggelizni, közben már a napot tervezgettem. Nagy részét biztos Xamirával töltöm, a többire meg majd valamit kitalálok. Reggeli után boldogan meneteltem le az istállóba. Megnézegettem a többi lovat is, ki hogy van, javult-e, kik az újak. Jött egy Liberty nevű, és most vettem észre jobban Indianát is. Furcsa tolla volt, sárga, először azt hittem, villám, de összehasonlítottam Nukra tollával, és teljesen különböztek. Megjegyeztem, hogy majd teszek egy látogatást a könyvtárba is. Xamira már éhesen várt rám, kopogtatott a boxajtón és követelte a reggelit. - Jó reggelt, kisasszony - köszöntem oda neki. Egy pillanatra megállt, odanyerített nekem, aztán folytatta a dobogást. Gyorsan hoztam az adagját, aztán a falhoz lapulva kúszta el az etetőig, majd minden egyes tápszemet beleöntöttem, anélkül, hogy Xamirának akár egy falatnyit is sikerült volna belőle kilopni. A kanca azonnal éhesen rávetette magát, mint aki hónapokig éhezett, én meg elmentem az ápolóscuccáért, kifelé menet meg megkaskoltam a farát. Ma nagyon jó kedve lehetett Xamnek (apropó: elég nehéz így kimondani hogy  Xam, úgyhogy mostantól inkább Sam lesz a beceneve), ugyanis végig nyugodtan tűrte a csutakolást, sőt, még élvezte is, és ma már kikapartam a patáját, szinte magától adta fel. Ezután gondoltam kiviszem a pályára gyakorolni. Senki nem volt ott, így nyugodtan bénázhattam, legalább nem nevetnek ki. Feltornáztam magam Xamira hátára, aztán kikerestem a tollas tincsét abban a nagy sörényében. Mikor ez megvolt, elgondolkodtam, tegnap hogy is volt az edzésen? Rágondoltam hogy elindulunk, mire Sam szépen békésen el is indult. Néhány izmom tiltakozóan sajgott, de nem törődtem velük, majd megszokom. Elég volt arra gondolnom, merre forduljunk, és kérésem máris teljesítve lett. Ügetni meg vágtázni egyedül nem mertem volna elkezdeni, úgyhogy gondoltam kimegyek kicsit körülnézek terepen. A lovarda mellett ott volt a Grand-erdő kezdete, oda mentünk be, de csak annyira, hogy a DrawHorse valamelyik része mindig szem előtt legyen, mert nem volt kedvem eltévedni. Miután meguntam és úgy ítéltem meg, ennyi elég lesz egyelőre, elmentünk a legelőhöz, ahol kiengedtem Xamirát. - Elmegyek ebédelni, addig itt hagylak, de légy jó kislány és ne tegyél magadban kárt, oké? - Sam prüszkölt egyet, majd megfordult és elvágtatott. Pár kör után megállt legelni, én pedig nyugodt szívvel mentem ebédelni. Ebéd után kiültem a legelőre, majd három előtt elindultunk az edzésre. Válasz: + 8 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.07. 16:53 Renée

Tegnap kiszedték Xamira varratait, úgy néz ki, a háta is rendbe jött, úgyhogy szinte a fellegekben jártam az örömtől. Reggel megetettem, már éhesen várta az adagját, aztán hoztam a csutakolófelszerelést. Kivételesen nyugodtan állt, hagyta a kefét a kezemben. Csutakolás közben figyeltem, hogy azért ahol össze volt foltozva oda ne nyúljak, mert még érzékeny lehet neki. Most fogtam fel igazán hogy már egyáltalán nem hisztizik a hátánál, és mintha szívesen vette volna, hogy csutakolgatom meg foglalkozom vele. Én biztosan élveztem, hogy vele vagyok, de vajon ő is? Nos, ha nagyon nem tetszik neki valami, azt biztos tudatni fogja. Délelőtt elmentünk a szokásos vezetőszáron való sétáltatós túránkra, és pillantásom a faliújságra tévedt, ahol Alap edzés kurzust hírdettek. Rögtön első lecke volt a szőrén lovaglás, és ahogy olvastam, a továbbiakban sincs szó nyeregről vagy kantárról, aminek kimondottan örültem, mert igencsak kételyeim voltak afelől, hogy a kiszasszony hagyná magát felnyergelni. Háromtól négyig az edzésen voltunk, ahol fél óra volt, míg végre egyszer a hátára kerültem, és további fél óra, hogy ott is maradjak öt percnél tovább. Edzés után elvittem ki a legelőre, ahol a kerítésen ülve pihentem ki magam, aztán gondoltam megpróbálkozom megint a lovaglással, hátha itt a legelőn jobb kedve lesz a kisassonynak. Ezen a gondolaton elmosolyodtam; ez a kisasszonyozás lett az egyik beceneve, anélkül, hogy direkt akartam volna. Odahívtam magamhoz Xamirát. Először csak rám nézett, hogy komplett vagyok-e, ő éppen legel, ne zavarjam, de aztán meggondolta magát és szépen odasétált. - Állj nyugodtan - kértem ahogy végigsimítottam a nyakán, majd a hátán. Megfogtam a sörényét, átraktam a lábam, aztán mint aki karót nyelt, úgy ültem. Xam nyugodtan állt, hátrafelé tekingetett, hogy most hagyjon-e engem a hátán vagy vágja be a rodeós musztáng profilját, de végül meggondolta magát és elindult vissza oda, ahol az előbb legelt. Jóformám végig evett, engem meg eltűrt a hátán, de azért nekem ez is nagy előrelépés volt. Miután leszálltam, épen és további fájó végtagok nélkül, rácsatoltam a vezetőszárat és bevittem. Kapott vacsorát, közben kitakarítottam a boxát, feltöltöttem az itatóját, aztán elköszöntem tőle és mentem vacsorázni, fürödni meg aludni. Válasz: + 5 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.06. 18:01 Renée

Tele volt a fejem a tegnap történtekkel. Nem csak az istállóbeli találka, hanem az, ami utána volt. Már az első pillanatban gondoltam, hogy valami nem oké az új lovasoktatóval, de ennyire? Akkor gondoltam hogy hagyom a csudába az ellenségeskedést mikor mondta hogy majd kezdjünk tiszta lappal. Mit ne mondjak, kedves volt tőle. Csak félig figyeltem Xamirára, aminek az lett a végeredménye, hogy lépten-nyomon az utamba került, és állandóan a ruhámat húzkodta. Végül felhagyott a finom kis figyelmeztetésekkel, kikapta a kezemből a csutakoló kefét és kihajította az udvarig. - Jó, bocsi, tudom, mi a bajod, de nem tehetek róla - szabadkoztam, amint visszaértem a kefével. Megpróbáltam jobban odafigyelni rá, és így már hagyta, hogy lecsutakoljam. Később kivittem és kicsit el is engedtem a legelőn, amit boldog futkározással vett tudomásul. Arra nem volt tervem, hogyan fogom majd elkapni, de meglepetésemre hívásra odajött. Nagyon megdícsértem, aztán visszavittem a boxába. A nap további részében a lányokkal voltam és a kihallgatott beszélgetést tárgyaltuk. Válasz: + 3 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.05. 11:28 Renée

A tegnapi kis könnyű nap után tele voltam energiával. Pláne, mert 3kor valami találkozó van az istállónál, és már előre vártam, vajon mi lesz, és hova megyünk. És ha már kirándulásnál tartunk, istenem, de jó lenne Xamirán menni! De hát az még sajnos odébb lesz, mikor végre felülhetek rá. Egy gyors reggeli után már szaladtam is ki a kisasszonyhoz, aki a boxajtón tekingetett kifelé, hol késik már a két lábon járó reggelifutár. Engem meglátva szemregányóan nyerített egyet és kaparta a földet. Úgy tűnik, velem egyetemben ma ő is elemében van. - Mit akarsz, nem is késtem - mondtam neki mosolyogva, de úgy látszik, hidegen hagyta. Elmentem a takarmányos irányába, Xamira pedig továbbra is türelmetlenül dobolt. Gyorsan hoztam neki a reggelijét, mert nem akartam, hogy szétbontsa a boxot, aztán majd fizethetem a javítását. A tápra, ami ma már a rendes adagot jelentette, szinte míg hoztam a mérőcével, már akkor rávetette magát, és nem hagyta, hogy eltoljam. Teljesen bepörgött. Végül az eredeti adag kb felével értem oda az etetőhöz, mivel a többi Xamira hasában landolt még mielőtt letehettem volna. Nem hittem, hogy ennyire éhes, hiszen tegnap kapott, de ezek szerint ő ilyen kis haspók, aki attól fél, hogy a zabszemek sikítva kirohannak az etetőből, amint én beteszem oda őket. Elmentem a kefékért, mire visszértem Xamira már a vizet szipolyozta nagyban az itatóból, és gondolom azt hitte, még nem fürödtem, mert a vizes orrával összekente a pólómat, és a fejemre is jutott volna, ha gyorsan nem húzódom el. - Neked aztán jó kedved van ma - állapítottam meg. Elértem, hogy nyugodtan álljon, míg nekiállok a kefékkel. Egy idő után elunta az egy helyben álldogálást és hátranézett, mit csinálok én ott az oldalánál. Azt hittem, csak kíváncsi, egészen addig, míg el nem tűnt a kefe a kezemből. Xamira, szájában a kefével, odament a box oldalához, és kihajította a kefét a folyosóra. - Jaj ne csináld már! - próbáltam dorgálni, de igazából mulatságos volt, hogy a tegnap majd' bealvó lóból egy nap alatt ilyen kis mókamester lett. Kimentem a keféért, visszafelé menet pedig Xamira nyomult az ajtóhoz, hogy ő ki akar menni, és majdnem átment rajtam. Megint elkezdtem csutakolni, de már résen voltam, és mikor odadugta az orrát, eltüntettem a keféket a hátam mögé. Erre csalódottan prüszkölt egyet, majd visszafordult, én pedig folytattam a munkát. Csutakolás után úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy kitakarítsam a boxot, csakhogy addig mit csinálok a kancával? Kivinni és kikötni ebben az állapotában nem mertem, isten tudja, mit talál még ki a végén a saját szórakoztatására. Végül úgy döntöttem, majd valahogy odébb tessékelem, a vasvilla meg egyébként is túl nehéz, hogy elhajítsa, mint a kefét, legalábbis erősen reméltem. Hoztam a trágyázó villát meg a talicskát, és a kupacokat kiszedtem a boxból. A szalma még nem volt annyira koszos, majd a következő boxtakarításnál kicserélem, meg most egyébként sem volt nálam tiszta szalma. Ezután jött a kisasszony kedvenc része: a kimenés. Amint felcsatoltam a vezetőszárat, már izgatottan húzott ki a boxból, és nem nagyon bírtam megállítani. Szerencsére amint kiértünk az istállóból, már tudtam irányítani, mert azért nem lett volna jó, ha ide-oda vonszol úri kedve szerint. Elvittem a legelőre, ahol főként a fűvel foglalta le magát, aztán járkáltunk egyet. Délben visszavittem a boxba, kapott egy kis adag tápot, én meg bementem ebédelni, aztán fel a szobámba, hogy pihenjek egyet a túra előtt. Válasz: + 10 pont tisztaság érzet: + 20 % táplálék: + 20% aktivitás: + 20%   Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.04. 15:57 ReneeScarted

Reggel sikerült már 7kor felkelnem. A nap, bár alacsony járt, de már sütött, és az ablakon kinézve csodásan néztek ki az épületek és a legelő. Felöltöztem és lementem reggelizni, ám a DrawHorse-t szokatlanul csendesnek találtam. A délelőtt folyamán ki is derült, miért, ugyanis két ló is érkezett; Zarándok és Nukra. Nukra megúszta pár karcolással, de Zarándok... Elég durván nézett ki, és ehhez képest még Xamira vállsebe sem olyan nagy szám. Ellátogattam az istállóhoz, Xamira nyerített, a többi ló pedig visszanyerített neki. Már sokkal jobban nézett ki, a kötéssel a vállán is. Adtam neki a tegnapinál kicsit nagyobb adag tápot reggelire, amit jókedélyűen elfogyaszott, bár a felét kézből etettem meg vele, hogy szokjon. Ezután elővettem a csutakolófelszerelést. A kefékkel óvatosan levakartam róla a maradék port, ám így kicsit feltűnőbb lett, hogy koszos a háta, úgyhogy gondoltam, megpróbálom letisztítani. Valószínűleg már nem fájt neki annyira, mert ha nagyon óvatosan nyúltam hozzá, hagyta magát, csak néhány óvatlan, erősebb mozdulattól ugrott oldalra. Volt egy sejtésem, miszerint valahol megütötte a hátát, ezért fáj neki. Nekiálltam megcsinálni a sörényét és a farkát egy kicsit alaposabban. A sörényét sikerült gyönyörűen kigubancolnom, és sokkal pozitívabban álltam oda a farához. Xamira nyugodtan tűrt mindent, valószínűleg még fáradt volt, de azért reméltem, hátha ilyen az alaptermészete. Miután szépen lesikáltam róla a maradék koszt, hoztam meleg vizet meg a szivacsot, mert egy kis alvadt vért még mindig találtam rajta, és azt is letisztogattam. Ellenőriztem a kötését, amit még nem szedett le magától, és bár kicsit átvérzett, szerintem oké volt. Ezután hoztam a vezetőszárat és elvittem Xamirát egyet sétálni a legelőre. Leginkább a fű érdekelte, úgyhogy hagytam legelni egy kicsit. Ebédidőben bevittem a boxába, kapott egy kevés tápot, hogy lefoglaljam, én pedig elmentem ebédelni. Délután megint kivittem, az épületek közvetlen környezetét derítettük fel, és mint kiderült, nagyon sok lovaglóösvény vezet a szélrózsa minden irányába. Már alig vártam, hogy kipróbálhassam őket, meg egyébként is, rég lovagoltam. A mellettem nyugodtan sétáló kancára néztem. Vajon, ha rendben lesz a háta, mennyi időbe fog telni, hogy rá tudjak ülni? Elméletileg valahogy beszélni is lehet vele, ami egyelőre nem jött össze. Xamira olyan volt, mint bármelyik normális ló, a mágikus tolla hullámzó tengerszíneit leszámítva. Este visszavittem a boxba, még kicsit elszöszmöltem vele, a hátát tapogattam, hogy hol fájhat neki. Ahol összerezzent, tudtam, hogy ott kritikus részt érintettem. Megkapta a vacsoraadagját, aztán bementem a házba, hogy én is harapjak valamit. Válasz: + 10 pont tisztaság érzet: + 30 % táplálék: + 40% aktivitás: + 20%   Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.02. 21:15 ReneeScarted

Ismerkedés Még csak tegnap, vagyis bocsánat, ma reggel volt, hogy Jennával félholtan a fáradságtól bedöcögtünk a DrawHorse egyik hátsó kapuján, és hoztunk magunkkal egy lovat, pontosabban Xamirát. Nagyon örülök, hogy megtaláltuk, és míg aludtam, az állatorvos megvizsgálta, és összevarrta a vállát. Délután kettőkor ébredtem fel, mindenem fájt az éjszakai kalandtól, és úgy éreztem, szívesen visszafeküdnék még egy kicsit, de eszembe jutott Xamira, és már alig vártam, hogy láthassam. Gyorsan lezuhanyoztam, tiszta ruhát húztam, aztán indultam az istállóba. Vagyis csak indultam volna, ugyanis ekkor a hasam követelőzően korogni kezdett, mire kissé csüggedten mentem a konyhába valami szendvicsért, hiszen már nagyon szerettem volna az istállóban lenni. A szendvicset útközben bekaptam, aztán befordultam az istálló sarkánál. Xamira csendesen állt a boxában, egyik hátsó lábát pihentette, fejét leengedte, szemét félig lehunyta. A válla be volt kötve, a sebei lekezelve, de sovány és koszos látványt nyújtott. Az egyetlen élénk dolog a sörényébe tűzött toll volt, aminek színei most is vígan hullámoztak. Először is elmentem és hoztam a lótápból, amit csakis az ő kedvéért szereztem be. Nem kapott sokat, mert ki tudja, mióta koplalhat, és ha túl sok táplálékot vesz fel egyszerre, bekólikázhat. Beöntöttem neki az etetőjébe, mire azonnal éhesen rávetette magát. Feltöltöttem az itatót, aztán hoztam a csutakolófelszerelést, amit még nem volt alkalmam kipróbálni. Egy vödörben hoztam meleg vizet, hogy lemossam róla a rászáradt vért. Bementem a boxba és lassú mozdulatokkal elkezdtem lemosni a szivaccsal, amit egykedvűen tűrt. A sebeinél vigyáztam, illetve a hátát szinte le se tudtam mosni, akkora ribilliót csapott körülötte, úgyhogy csak csorgattam rá egy kis vizet, ami valamelyest javított a látképen. Miután megszáradt, hoztam a keféket, és lekefélgettem róla a por nagy részét. Mire végeztem, egész jól nézett ki, a bekötözött vállával és a karcolásaival, no meg a csöppet koszos hátával együtt. Kifésültem a sörényét, a farkát csak nagyjából, mert fene fog odaállni egy nemrég "befogott" musztáng farához. Ezután magára hagytam kicsit és bekukkantottam a könyvtárba, olvasni az itteni lovakról, főleg a víz tollal rendelkezőkről, és a lógondozásról. Válasz: + 5 pont tisztaság érzet: + 30 % táplálék: + 40% Jóváírtuk a pontokat!

[14-1]