Új bejegyzés Frissítés

2011.05.28. 10:37 Jenna

Belépve az istállóba friss szénaillat csapot meg és ahhoz a részhez mentem, ahol a széna volt tárolva. Onnan kivettem egy adaggal, majd elindultam az egyik bokszhoz. Közben az ajtó és a lépteim zajára egy érdeklődő fej bukkant elő az egyik bokszból. Enrique volt az, aki kíváncsian hegyezte a fülét és nagyokat szippantott az ismerős szaggal megtelt levegőbe. Egészen a bokszajtóig elsétált, majd kinyújtotta szépen izmolt nyakát, annak reményében, hogy sikerül kilopnia pár falatot a szénakupacból. - Nyugi Riki, mindjárt megkapod. - toltam el a sötétpej pofáját, amíg a retesszel kinlódtam, de csak sikerült kilopnia pár szálat, mire diadalittasan prüszkölt egyet - Ezt nem hagyhattad ki, mi? Füleit előre-hátra billegtette, amíg én elhelyeztem a szénát a helyére, lovam pedig rögtön rá is vetette magát és hangosan ropogtatva termelte magába. Megpaskoltam a vállát és amíg evett, én kitakarítottam a bokszában felgyülemlett néhány trágyakupacot, de fél szemmel megállapítottam, hogy Riki ma is tele van energiával. A sebei már szépen gyógyulgattak, olyannyira, hogy az orvos szerint már akár edzésre is mehet. Amikor végeztem a takarítással, a nyergesbe vettem az irányt. Mintha lett volna ott egy kiakasztott papír a lovagló kurzusokról, amikre fel lehet iratkozni. Be se kellett lépnem, az ajtón már láttam az A4-es méretű papírlapot, rajta az edzések időpontjával és a résztvevőkkel. Úgy gondoltam, hogy ez nekem is és lovamnak is jól  jöhet, végülis még csak akkor ültem a hátán, amikor a farkasok elől menekültünk. Most végre megnézhetem, hogy a pályán mit tud nyújtani. Megfogtam a papír mellett felakasztott kis tollat és felírtam a saját , illetve lovam nevét. A pálya szerencsére üres volt, ugyanis nem szerettem volna megváratni Enriquet, mivel egyre jobban ficánkolt a futószár végén. Bevezettem a pálya közepére, ahol húztam még a hevederen, majd kiküldtem a pálya szélére. Fejét magasan hordta, háta ívben megnyúlt, ahogy attratív léptekkel haladt körülöttem. Tíz perc után behívtam magamhoz, és átcsatoltam a futószárat, hogy másik kézen is sétáljon ennyit. Amikor eleget sétált, ügetést kértem tőle. Látványosan előremozdult, járása lassan kitisztult, és szépen, ütemesen vette körülöttem a kanyarokat. Egy ideig ügettünk, lassítottam, gyorsítottam a tempón, mire lassan lejjebb eresztette magasan tartott nyakát, és puhán beletámaszkodott a hevederhez rögzített kikötőszárba. Lépés következett, egy öt percig, majd behívtam magamhoz, és átcsatoltam a futószárat, majd másik kézen is ügetett ugyanennyit, mire itt is kellőképpen ellazult. Hátát magasan hordta, de nem rúgott ki. Még. Újra lépett öt  percet, majd ügetést, végül vágtát kértem tőle. Vágtaugrásai hatalmasak, térölelőek voltak, és jó tempóban szedte patáit. Mirageben dúlt az energia, ezért örömében kibakkolt párszor. Lassan leengedte a hátát, és úgy dolgozott, ahogyan egy jól képzett ló szokott. Ügetett egy kicsit, majd újra hagytam lépni pár percig, végül megismételtük a vágtát másik kézen is. Lefektettem négy rudat a földre, egyenlő távolságra egymástól, hagytam, hogy megszagolja őket, majd lépésben, ügetésben, és vágtában is áthaladt rajtuk kétszer, mindkét kézen. A végén ügetett pár percet, majd felvettem lépésig, és lecsatolva róla a kikötőszárat, hagytam, hogy nyújtózkodjon, és a saját, cammogós tempójában rójja a köröket. Mindkét kézen lépett tíz-tizenöt percet, mire teljesen megszáradt, és behívtam magamhoz. Megpaskoltam a nyakát, és zsebemből előcsempésztem egy számára félrtett lócsemegét, majd visszavindultunk az istállóba. Most, hogy egy kicsit kitombolhatta magát, talán az edzésre is jobban tud majd koncentrálni. Válasz:   + 18 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.27. 09:34 Jenna

Másnap reggel korán felkeltem, és mire a nap első sugarai megjelentek, én már az istállóban voltam. Mirage bőszen majdszolgatta a reggeli adagját, de amikor meghallotta a közeledő léptek zaját, kíváncsian kinézett a bokszajtaja felett. Füleit egy pillanatra bizonytalanul hátracsapta, de amikor látta, hogy csak én vagyok az, engedett feszes tartásából. - Szia öcskös. - cirógattam meg a pofáját, ahogy azt odadugta hozzám -Remélem kipihented magad, mert hosszú nap lesz a mai. Elhúztam a reteszt, aztán a kölcsönvett ápolósdobozzal beléptem Rikihez. Elővettem egy gumivakarót és azzal kezdtem meg fellazítani a rárakódott kosz, amit aztán gyökérkefével távolítottam el a szőréről. Megpaskoltam izmos nyakát, majd átküzdöttem magam a másik oldalára. Ott is alapos tisztítást végeztem, végül átsimítottam szőrét egy tiszta ronggyal, de ügyeltem, hogy a sebeket ne sértsem fel. Kiléptem a bokszból, eltettem az eszközöket, majd egy kötőfékkel a kezemben tértem vissza. Rácsúsztattam a fejére és kivezettem boksza elé. Bekentem a sebeit, kikapartam a patáit, patazsírt is kentem rájuk. Arra már most rájöttem, hogy ezt nem szereti, mert előadott nekem egy kis táncot, de végül elég határozott voltam és engedte, hogy megragadjam a patáját. - Mit szólnál, ha végeznék egy fazonigazítást? - kérdeztem és elővettem a dobozból, egy ollót és szépen megvágtam a sörényét és a farkát. Kifésültem az említett részeket és befújtam gubancmentesítő sprayvel. Hátrébb léptem egy lépés és végignéztem munkámon. - Na, komám, remekül nézel ki.. - Enrique is láthatóan elégedett, amikor végignézett magán, ezt pedig egy boldog prüszköléssel adta a tudtomra. Odaléptem hozzá és megcirógattam az üstökét - Szerintem akár még tenyészcsődörnek is elmehetnél. Halkan felnevettem, Riki pedig felszegte a fejét és dobott egyet a sörényén. Azt hallottam, hogy később beszélgetni is tudunk majd a lovainkkal, ezért próbáltam minél többet beszélni hozzá, hogy megszokjon. Ugyan nem értettem most még, hogy mit szeretne mondani, de azért nagyon láthatóan kimutatta a saját apró jeleivel, hogy mi a véleménye. - Szeretnél mozogni egy kicsit? - simogattam meg, amikor patáival kezdett el kaparni egy helyben. Már dél fele járt az óra és gyönyörű napsütéses idő volt kint. Egy vezetőszárra csatoltam a kötőféket, aztán kivezettem Rikit egy kisebb karámba, ahol kedvére elszaladgálhat. Magasra emelt lábakkal és magasan hordott fejével ügeteni kezdett mellettem, amint meghallotta a karám hivogató szavát. Nemsokára a karám kerítéséhez értünk, ahol egy fehér kis kapuajtó várta az érkezőket. Megnyitottam a fehér ajtót és előrementem. Beeresztettem a karámba, és végre lekerült róla a kötőfék; itt ugrik a majom a vízbe. Enrique kilőtt, de csak pár vágtaugrásnyit, hogy kímélje a lábait. Még szerencse, hogy raktam rá fáslikat. Jókedvűen ügetett, élvezve a meleget és a napfényt, én pedig a kerítésre támaszkodva gyönyörködtem, ahogy produkálja magát. Válasz:   + 13 pont aktivitás: + 20% táplálék: + 30 %   Jóváírtuk a pontokat!

[2-1]