Új bejegyzés Frissítés

2011.07.21. 12:07 Timi

2011.07.18. 15:33 Timi

2011.06.24. 12:30 Timi

2011.06.22. 12:24 Timi

Válasz: + 15 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.06.21. 14:34 Timi

Válasz: + 15 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.06.20. 14:01 Timi

Válasz: + 15 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.06.08. 21:56 Timi

Másnap reggel kipihenten ébredtem. Egy nagyot nyújtóztam majd odabújtam Gerihez. Pár percig néztem ahogy alszik majd egy puszit nyomva az orrára kipattantam az ágyból. Gondoltam csak nem baj, ha az ő fürdőszobájába tusolok le. Felkötöttem a hajam és beálltam a zuhany alá. Gyorsan megmosakodtam és magam köré tekertem egy törölközőt. Kifésültem a hajam majd a földre dobált ruháimat kezdtem magamra venni. Amikor kiléptem a fürdőből Geri már ébredezett. Nagyot nyújtózott amikor leültem mellé. - Jó reggelt. – köszöntem neki majd egy puszit nyomtam az arcára. - Jó reggelt neked is. – mondta álmos hangon miközben odahúzott magához. - Lemegyek Zarándokhoz. – mondtam egyszerűen miközben a fejét simogattam – Majd lassan te is felkelhetnél. – javasoltam egy puszit nyomva a homlokára és már indultam is. -  Várj már… - nyögte miközben próbált elkapni. Amikor kezei csak az üres levegőt markolták meg fáradtan esett vissza az ágyra. - Kellj fel! – mondtam még mielőtt kiléptem volna az ajtón, aztán már száguldottam is lefelé a lépcsőn. Amint beléptem az istállóba Zarándok hatalmas fejrázással és prüszköléssel üdvözölt. - Hello Nagyfiú! – köszöntem neki miközben összeborzoltam a sörényét. – Gyere, menjünk egy kicsit lovagolni. – szorgalmasan csutakolni kezdtem, de nem tartott sokáig hiszen a takarója sok koszt távol tart Zarándoktól. Amint végeztem azonnal felpattantam a hátár és élénk léptekkel indultunk a pálya felé. Először csak léptünk bemelegítésképp aztán gyorsabbra vettük a tempót. Járóiskoláztunk és ugrattunk. Csak a szokásos. Aztán hirtelen eszembe jutott valami amivel lovam állóképességét fejleszthetném. Rudakat állítottam fel merőlegesen. Vagyis egy szlalom pályát. Zarándokkal először csak lépésben mentünk át rajta, hogy kicsit tanulmányozza az új helyzetet, aztán már ügetésben is, végül vágtában. Elégedetten paskoltam meg a nyakát. - Ügyes fiú. – simogattam meg miközben pihenés kép léptünk pár kört. - Ez, hogy pattant ki a fejedből? – kérdezte Zarándok kicsit már szuszogva a sok munkától. - Western-versenyen láttam. – vontam meg a vállam. – Na, gyere menjünk még egyet. De ezt már max sebességen. – majd jelzésképp megböktem lovam oldalát aki abban a pillanatban vágtába ugrott. - Okéé. De ha elcsúszunk ne engem szidj. – figyelmeztetett majd gyorsított. Amikor már úgy éreztem kész vagyunk ráfordítottam a szlalom pályára. Zarándok mindent beleadva kerülgette az oszlopokat olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudta. De akkor az utolsó oszlop megkerülésekor megcsúszott a fagyos talajon. Hatalmasat borultunk. - Én szóltam. – hangzott lovam szemrehányó hangja amikor nagy nehezen feltápászkodott a földről. - Jól van. Majd legközelebb hallgatok rád. – nyögtem fájdalmasan még mindig a földön fetrengve. - Na, gyerünk! Tápászkodj fel. Estünk már ennél nagyobbat is. – hajolt le hozzám az orrával bökdösve. - Oké-oké. – mondtam belekapaszkodva a nyakába. – Azt hiszem, hogy mára ennyi elég is lesz. – megfogtam Zarándok kötőfékét és befelé az istállóba igyekeztünk. Amikor már a boxában volt akkor néztem csak végig rajta. Tiszta sár volt és jó alaposan megizzasztottam. Fogtam egy kis szénát és alaposan átdörzsöltem vele majd gondosan betakartam. - Ma megtanultam, hogy a fagyos talajon ne száguldozzunk. – vakartam meg lovam füle tövét. - Vagy, hogy érdemes rám hallgatni. – lökött odébb. Geri épp ekkor lépett be az istállóba. - Mit tanultál meg? – lépett oda hozzám átkarolva a derekamat. - Hát,… hogy télen ne száguldozzak. – mondtam végigmérve Zarándok sáros lábait. Geri gyanúsan nézett végig rajtam. - Csak nem elcsúsztatok? – kérdezte összeszűkült szemekkel nézve rám. - Egy kicsit. – vontam meg a vállam – De nem komoly.  Nincs semmi bajom. – megpördültem Geri előtt, hogy megmutassam neki, minden porcikám ép.  Szerencséd. – mondta végigsimítva a hátamon majd Indihez lépett. Én Zarándok kajájával kezdtem el foglalatoskodni. Megtömtem egy szénahálót és egy fél vödör zabot vittem lovamnak. - Na végre! Azt hittem, hogy sosem érsz ide vele. – mondta mohón azonnal lecsapva a kajájára. Lemondóan megráztam a fejem és elégedett mosollyal néztem ahogy paripám eszik. Aztán alaposan átvizsgáltam a lábait és a patáit. - Majd még jövök ne félj. – paskoltam meg Zarándok nyakát és az ebédlő felé vettem az irányt. Válasz: + 18 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.06.03. 20:03 Timi

A vizsga utáni bulin Sarah nem volt éppen beszámítható állapotban és mint kiderült így még nagyobb a szája. Olyanokat mondott Geriről amit először el sem akartam hinni, de sajnos mind igaz volt, Geri mindent bevallott. A kancát, hogy Indiana a csikója… Meghökkenve bámultam rá és kissé csalodott voltam, hogy nem mondta el nekem. Végül Geri kiviharzott az ebédlőből. Én rögtön utána siettem, de már késő volt. Ahogy kiléptem az ajtón már száguldott is el Indi hátán. - Ohh. Miért csinálod ezt folyton? Miért menekülsz állandóan? – fakadtam ki, habár nem voltam mérges. Angeli lépett oda hozzám. - Ever! Ne hidd azt, hogy Ő gyenge. Egyszerűen csak magát hibáztatja Lupi elvesztése miatt… - magyarázta lágy hangon. - De hát akkor, hogy segíthetnénk neki? - Te nem tudsz most semmit sem tenni Ever. Ezt neki kell megoldania! – Angeli komoly tekintettel nézett rám. - Rendben… - sóhajtottam lemondóan. Abba az irányba tekintettem amerre Geriék elvágtattak és abban reménykedtem, hogy egyszer csak felbukkannak, de semmi. Remélem hamar visszajön. reménykedtem miközben a szobám felé igyekeztem. * * * Másnap reggel kipihenten ébredtem, habár minden porcikám fájt. A fürdő felé vettem az irányt és egy frissítő zuhany után az istálló felé igyekeztem. Zarándok már nagyon várt. Amint beléptem heves fejrázással és nyerítéssel köszöntött. - Hello Nagyfiú! – borzoltam meg a sörényét – Látom te is kipihented a vizsga fáradalmait. – belépve a boxába végigsimítottam egész testén és a világító festéket néztem rajta. - Nagyon király ez a festék! – izgatottan toporgott Zarándok – Nem gondoltam volna, hogy világítani is fog. - Hát azt én sem. – mosolyogtam lovamra. De valami hiányzik. Körbenéztem az istállóban. Az összes ló még a helyén volt kivéve egyet… Indit. Aggodalmasan bámultam a ló üres boxába. Majd egy nagyot sóhajtva, elhitetve magammal, hogy minden rendben nekiláttam lecsutakolni Zarándokot. Alaposan lemostam róla minden koszt, még a sörényét és a farkát is kifésültem. Amint végeztem egyet hátralépve elégedetten néztem végig csillogó szőrű paripámon. - Gyere menjünk ki. – vezetőszárat kapcsoltam a kötőfékére és a pálya melletti füves rész felé indultunk. Én nekidőltem a pálya korlátjának és csendben, büszke mosollyal néztem Zarándokot amint békésen legelészik. Gondolataim nagyon sokáig Zarándok körül forogtak, de akaratlanul is belevegyült Geri majd egészében Ő uralta a gondolataimat. Mi lehet vele? Vajon jól van? Mikor jön vissza? Ezernyi kérdés cikázott a fejemben. A semmibe bámultam. Zarándok zökkentett ki rémes gondolatmenetemből. - Ever! Mi van veled? – bökött oldalba lovam. - Semmi, semmi. – ráztam meg a fejem elűzve kétségekkel teli gondolataimat. - Geri miatt aggódsz igaz? - Igen. – sóhajtottam – De legalább most tudom, hogy él és vissza fog jönni. – mondtam határozottan, nem is Zarándokot hanem inkább magamat győzködve. Zarándok aggodalmas tekintettel mért végig majd ismét lehajtotta a fejét és tovább legelt. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felugrottam a hátára és vágtába ugrattam. A Solcare-kanyon felé vágtattunk. Jó sokáig tartott mire odaértünk, már dél is elmúlhatott. A hatalmas labirintus szerű képződményben majdnem eltévedtünk, de a kanyon összes zegzugát be akartam járni. Már sötétedni kezdett amikor Zarándok váratlanul megszólalt. - Vissza kéne mennünk a központba. – javasolta komoly szemmel nézve rám. - Minek? – nemtörődömül megvontam a vállam. - Nem tűnhetünk el csak úgy! Angeli és a többiek aggódni fognak, ha nem megyünk haza. Nem lehetsz ilyen! Ne csak magadra gondolj! – Zarándok szemrehányóan beszélt velem, de csak jót akart. - Jól van. – sóhajtottam miközben visszafordítottam lovamat. * * * Mire visszaértünk a központba már teljesen besötétedett. Angeli az istálló előtt várt. - Még egyszer ne tűnj el csak így. – azt hittem, hogy le fogja ordítani a fejem, de hangja inkább aggodalmat sugárzott. Elszégyellve magamat bólintottam és bevezettem Zarándokot az istállóba. Amint beléptem csalódottan láttam, hogy Indiana boxa még mindig üres. Lovam felvont szemöldökkel nézett rám. - Jól van – jól van. – adtam meg magam – Igazad volt. – most már nem érdekelt, hogy kinek van igaza, csak az, hogy Geri hol a fenében van. * * * Kimerülten vetettem magam az ágyba és hamar elnyomott az álom. Másnap mikor felkeltem ugyanúgy az istállóhoz siettem és amikor ismét megláttam az üresen álló boxot ugyanaz a furcsa csalódottság öntött el. És így ment ez napokig. Habár nem voltam olyan mint egy holtkóros mint legutóbb amikor Geriék lezuhantak a repülővel, de látható volt rajtam a feszültség és az aggodalom. Már nagyon hiányzott… Válasz: + 20 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.22. 11:05 Timi

- Jól van Zarándok, mindjárt indulunk. – paskoltam meg lovam nyakát és folytattam a csutakolását. Szótlanul tekertem a lábára a fáslit és raktam rá a takarót. Amikor Elissa Libertyvel küzdött a fásliért muszáj volt mosolyognom. A mai nap ez volt az első mosoly az arcomon, de ahogy jött olyan gyorsan ment is amint eszembe jutott, hogy miért is készülődünk. Lassan már mindenki kezdte vinni a csomagjait és lovát a buszba. Én csak egy kisebb sporttáskába pakoltam a cuccaimat. Nem volt sok. Gyorsan bedobtam az ülésre és Zarándokért indultam, hogy felvezessem a ló szállítóra. Liberty nem minden gond nélkül ment fel a rámpán, de végül mindenki feljutott. Zarándok csak csendben sétálta fel és folyton engem nézett. De nem nagyon foglalkoztam vele. Leginkább az érdekelt, hogy mikor érünk már Kanadába és mikor kezdhetjük el a kutatást. * * * Én Angeli mellett ültem az első ülésen. Csendben bámultam ki az ablakon és az elmosódott fákat néztem. Egy pár órás út után végre megérkeztünk és végre kinyújtóztathattam a tagjaimat. Mindenki izgatottan nézet körül, kivéve én. Nem érdekelt a táj, se semmi. Csak az, hogy minél előbb megtaláljuk Geriéket. - Na és most merre megyünk? – kérdezte Renée izgatottan. - Valamerre arra felé indulunk. – mutatott Angeli az erdő felé. – Gyerünk! Amint mindenki összekészült már indultunk is Kanada erdei felé. Zarándok próbált zötykölődés mentes túrát biztosítani számomra, mert eléggé fáradt voltam és alig ültem a lovon. Minden egyes kidölt fát ahelyett, hogy átugrott volna nagy ívben kikerült. Persze Liberty élénken ugrándozott és persze dühösen fujtatott Renée szövegelésére. - Fenyő! Fenyő! Fenyő! … - Renée hangjától visszhangzott az erdő. Én csak csöndben tűrtem a dolgot. Ami azt illeti szinte meg sem hallottam Renée, Elissa és Nerina veszekedését. Persze a csobbanásra és Elissáék hirtelen vágtájára felfigyeltem, de nem sokat törődtem vele. Csak rosszallóan megráztam a fejem és tovább haladtam Angeli és Indiana mellett… - Fenyő! Fenyő! Fenyő! -Renée fejezd már be! – Nerina és Elissa szinte teljesen egyszerre ordítottak Renéere. Én hosszan néztem őket. Irigyeltem, hogy ennyire „nyugodtak” tudnak lenni és nem aggódják halálra magukat, úgy mint én. El sem mertem képzelni, hogy nézhetek ki. Körülbelül mint egy élőholt. Az átvirrasztott éjszakák és a rémálmok teljesen kikészítettek. Nagyot sóhajtottam és kiűztem minden gondolatot a fejemből. A többieket hallgattam. És akkor: - Fenyő! Fenyő! Kötél! Fenyő! … Hogy mi?Hhhóóó Xamira! Lányok! Álljatok meg! - Mi az Renée? – rögtön odasiettem Angelivel a nyomomban. Indi megszagolta a kötelet és rögtön látni lehetett a szemén, hogy felcsillant benne a „remény”. Hirtelen felkapta a fejét, körbenézett és már meg is indult a kötelek mentén. Hevesen dobogó szívvel követtem Indiéket. Abban a pillanatban minden megszűnt körülöttem. Csak az előttem haladó ösvényt láttam és csak a lovak lépteit hallottam. És akkor végre megpillantottunk valamit. A repülőgép roncsai. Azonnal leugrottam Zarándok hátáról és rohanni kezdtem, de Angeli megállított. - Előbb én. – nézett rám komolyan majd elindult a roncs irányába. Szólongatta két fiút válaszra várva, de semmi. Kezdtem megrémülni. De akkor egyszer csak kicsapódott a repülő egyik ajtaja és Geri jelent meg a repülőgép roncsai mellett. Angeli rögtön a nyakába ugrott és sírni kezdett. Én egy darabig csak levegő után kapkodva álltam, majd amint felfogtam a dolgot rohanni kezdtem. Majdnem feldöntöttem Gerit amikor a nyakába ugrottam örömömben. Nem bírtam most már visszatartani a sírást. Könnyek csorogtak végig az arcomon miközben Gerit szorítottam. Olyan jó volt a karjaiban lenni. A napokig tartó aggodalmaskodás és félelem egy pillanat alatt elszállt és helyét a boldogság váltotta fel. Nem akartam elereszteni Gerit, de aztán jött Renée aki majdnem feldöntött mindkettőnket. Rendesen leszidta Gerit amiért így ránk ijesztett, de most már csak mosolyogni tudtam. Végre valahára vége a sok aggodalmaskodásnak. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. * * * Végre hazaértünk. Azonnal kihívtuk az orvost Gerihez. Amíg az orvos Gerinél volt én gyorsan rendbe raktam Zarándokot és már rohantam is a szobák felé. Bizonytalanul kopogtam az egyiken majd benyitottam. - Zavarok? - Gyere nyugodtan. – hangozott a válasz. - Nagyon szarul nézel ki. – jegyeztem meg egy mosollyal az arcomon végigmérve Gerit. Közben a szobáját is jó alaposan tanulmányoztam. Nagyon tetszett. – Hozzak neked valamit? Meleg kaja vagy valamit inni? – kérdeztem készen arra, hogy rohanjak is le a konyhába. - Ne Ever! Kérlek ne szolgálj ki! Apuról tudsz valamit? Angeli hívott már? - Már anyukád is ott van a kórházban. A műtét után jobban lesz, de még az orvosok sem tudják, hogy ugyanúgy tudja majd használni a kezét. Viszont már túl van az életveszélyen. – meséltem neki. Geri megkönnyebbülten dőlt hátra a párnáira. Egy kis ideig mosolyogva néztem majd felálltam, hogy elinduljak és hagyjam pihenni Gerit. - Pihenj! Reggelre már biztos jobban leszel. – az ajtó felé vettem az irányt, de Geri elkapta a kezem. - Ever! Kivennél a hátizsákomból egy dobozt… ott van az asztalom mellett. – készségesen kikutattam a sáros táskából a dobozt és odavittem az ágyához. - Ez a tiéd. – mondtam egy mosollyal az arcán. Tágra nyílt szemekkel néztem a dobozra. Kíváncsian nyitottam ki az ékszerdobozt ami egy gyönyörű nyakláncot rejtett. Két ezüst medál lógott rajta, egy toll és egy lófej. - Gondoltam ha a tollak ilyen jól díszítik a hajadat, akkor a nyakadat még jobban. - Nagyon köszönöm. – mosolyogtam Gerire és odabújva hozzá egy nagy puszit nyomtam az arcára. De Geri magához húzott és megcsókolt. Ismét könnyek gyűltek a szemembe és magamhoz ölelve csak annyit súgtam neki: - Tudod mennyire hiányoztál?! - Te is nekem. – súgta, elcsukló hangon Geri. Majd lassan, csöndben elaludtunk egymás mellett. Válasz: + 25 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.17. 18:17 Timi

Az íjászat és a tengerparti kiruccanás a többiekkel eléggé kifárasztott. Na meg persze Geri búcsúzása is kissé megviselt, de szerencsére semmi hiszti nem követte. Amint visszaértünk a DH-ba mindenki a lovával kezdett el foglalatoskodni. Alaposan áttörölgettem Zarándokot és gondosan ráterítettem a takaróját. - Álmodj szépeket! – köszöntem el lovacskámtól és siettem is vacsorázni. Egy tányér tejbe gabonapelyhet öntöttem és gyorsan befaltam. Majd a szobám felé vettem az irányt. A szobámban még egy darabig pakolgattam, mert iszonyú nagy volt a rendetlenség. Ruhák össze vissza a szőnyegen, a széken és az ágyon. Zsebkendők és mindenféle lovas könyvek és újságok szétszorva mindenfelé a szobában. Nagyot sóhajtottam és nekiláttam a rendrakásnak. Gyűlöltem pakolni, de muszáj volt ha nem akarok egy disznó ólban lakni. Mire végeztem már jócskán besötétedett és el is fáradtam, de elégedett mosoly ült az arcomra amikor körbenéztem a most már rendes és tiszta szobában. Kimerültem rogytam le az ágyra. 10-15percig csak feküdtem és a plafont bámultam. Épp rászántam magam, hogy elinduljak letusolni. Hirtelen felpattantam az ágyról és berontottam a fürdőbe. Kapkodva tusoltam le, mostam meg a fogam és fésültem ki a hajamat. Hamar le akartam feküdni. Még mielőtt bebújtam volna az ágyba a fürdőben is pakolgattam egy kicsit. Aztán végre lefeküdtem. Gyorsan elnyomott az álom… * * * Másnap reggel kipihenten és boldogan ébredtem. Egy nagyot nyújtóztam és már ki is pattantam az ágyból. Az ablakhoz rohantam. Gyönyörű idő volt odakinn; a madarak csiripeltek és csak lágy szellő fújt. Nagy levegőt vettem és egy hatalmas vigyort varázsoltam az arcomra. Mielőtt még a fürdőbe siettem volna bekapcsoltam a laptopom. Amikor végeztem az arcmosással, a fésülködéssel és miután magamra kaptam valami ruhát a laptop már betöltött. Lehuppantam elé és nézegetni kezdtem az e-mailjaimet. Nem számítottam sokra. Csak pár hírdetés és körlevél amiket azonnal kitöröltem. De volt ott más is. - Geri?! – néztem hitetlenkedve a monitorra – Nahát… - azonnal megnyitottam a mailt. Figyelmesen olvastam végig a levelet és a mellékelt képet is jó alaposan szemügyre vettem. De egy valamit nem értettem; az utóiratot. - Vajon mire gondolhat? – vagy ezerszer elolvastam, de nem tudtam kitalálni – De legalább a „Hamarosan beszélhetünk” rész nem olyan bonyolult. – fogtam kinyomtattam a képet és már száguldottam is le az istállóba. A többiek persze már mind ott voltak és szorgosan csutakolták a lovaikat. - Sziasztok! – köszöntem hangosan – Képzeljétek… Kaptam Geritől egy e-mailt. Azt üzeni, hogy legyünk jók. – a többiek rögtön körém özönlöttek és figyelmesen hallgatták a mondandómat. Közben a képet is megmutattam nekik. Mindenki jó alaposan megnézte és csak dicsérték a szürke mént. Mindenről beszámoltam amit az e-mailben olvastam, kivéve az utóiratról. Azt úgy gondoltam jobb ha megtartom magamnak. * * * Amint Zarándokot rendbe raktam Indiana boxához siettem, hiszen megígértem, hogy amíg Geri távol van foglalkozom Indivel. Belépve a boxába üdvözlően megpaskoltam a nyakát és nekiláttam lecsutakolni és kitakarítani a boxát. - Szia Indi. Hiányzik a gazdi? – kérdeztem a mént amire egy hatalmas bólogatás volt a válasz – Hát nekem is… - sóhajtottam miközben Indi fejét kezdtem el csutakolni. – Tudom, hogy csak pár napra ment el és, hogy hamar visszajön, de azért jobb lenne ha itt lenne… - magyaráztam a ménnek aki értelmes szemeivel csak rám figyelt. Mosolyognom kellett amikor láttam Indin, hogy megért engem. Amikor végeztem nyomtam egy puszit Indiana orrára, amit Zarándok nem épp jó szemmel nézett. Dühösen nyerített fel és a boxa ajtaját kezdte el rugdosni. - Nyugalom Nagyfiú! – odarohantam hozzá és csitítani kezdtem. – Mondtam már, hogy te vagy az egyetlen ló az életemben! – simogattam gyengéden miközben egyre nyugodtabb lett – Na, ha kitomboltad magad akkor ki is mehetnénk egy kicsit lovagolni, mit gondolsz? – kérdeztem mosolyogva lovamtól aki máris izgatottan ugrándozott – Ezt igennek veszem. – és már vezettem is kifelé a pályára… Válasz: + 20 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.16. 20:15 Timi

A tisztáson való gyakorlás után fáradtan, de leginkább csüggedten értem haza Gerivel. Nem az volt a baj, hogy rosszul ment az Átkelés, azzal semmi baj nem volt. Inkább az szomorított el, hogy Geri elutazik. Igaz csak pár napra, de akkor is. És, hogy csak azért szólt, hogy ne várjuk az edzéseken. Amint visszaértünk a központba gyorsan rendbe raktam Zarándokot aki folyton csak vígasztalt. - Jajj Ever. Ne legyél már ilyen. Biztos, hogy csak fél… az kizárt, hogy ne bírna egy olyan csajt mint te! - Zarándok! – förmedtem rá – Ne beszélj már hülyeségeket! Kicsinek tart! Pedig 17évesen egy lány azt hiszem már elég érett! … Nem mint a pasik… - forgattam a szemem és egy pillantást vetettem Gerire. Egy nagyot sóhajtottam és lovam patáit vizsgáltam át. - De Ever… - kezdett bele mondandójába Zarándok - … nekem általában jók a megérzéseim és hát szerintem Geri is érez irántad valamit, csak épp még nem biztos magában. – elszántan próbált életet lehelni belém gyönyörű paripám. - Hát nem tudom… - sóhajtottam – Majd meglátjuk. – mondtam végül és kiléptem Zarándok boxából. – Pihend ki magad! Holnap sietek hozzád. – ígértem meg neki és elindultam Geri és Indiana felé. - Hát akkor én most megyek. Majd holnap találkozunk. Szia. – köszöntem el tőlük halkan és már ott sem voltam. Nem akartam Geri szemébe nézni és azt sem akartam, hogy Ő rám nézzen amikor így ki vagyok borulva. Egyenesen a szobám felé száguldottam. Amint odaértem becsuktam magam mögött az ajtót és az ágyra vetettem magam. - Ever te egy akkora hülye vagy! – szidtam magamat könyörtelenül – Hogy tudtad így elrontani ezt a napot! Elmegyógyintézetben volna a helyem! – a párnámat kezdtem el püfölni dühömben. És nagy meglepetésemre könnycseppek jelentek meg a szememben amik lassan kezdtek el csorogni lefelé az arcomon. Elszántan kezdtem letörölgetni a könnycseppeket és próbáltam összeszedni magam. Végül berohantam a fürdőszobába és hideg vízzel megmostam az arcom. Majd amikor megtörölköztem a tükörbe néztem. Mély levegőket vettem és próbáltam megnyugodni. - Nyugodj már meg Ever! Nem lesz semmi vész. Minden a legnagyobb rendben. Mindenkinek lehetnek rossz napjai. Ez nem a világ vége! – fújtam ki a levegőt egy kissé megkönnyebbülve. Majd gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni mert rettentő fáradt voltam. De szerencsétlenségemre egy cseppet sem tudtam nyugodtan aludni. Fél óránkét felébredtem és után alig bírtam visszaaludni. Végül úgy döntöttem, hogy sétálok egy kicsit a friss levegőn. Esti sétám közben akaratlanul is az istálló felé vettem az irányt. Benyitottam és Indihez sétáltam. Beléptem a boxába és a mén fejét kezdtem el simogatni. - Szia Indi. – köszöntem neki – Remélem nem zavarlak. – erre a válasz egy nagy fejrázás volt. – Oké. Akkor ezt nemnek veszem. – mosolyogtam a lóra és tovább simogattam. Egy pár percig csak csöndben álltam Indi előtt és csodáltam, aztán végre megszólaltam. - Szerinted Geri bír engem? – kérdeztem gépiesen simogatva Indiana fejét a gondolataimba merülve – Mert hát nem tudom. Egyszer úgy érzem, hogy igen, máskor meg… , hogy nem igazán… Szerinted? – néztem a lóra kétségbeesetten. Indi bátorítóan megbökött párszor az orrával. Majd a képembe fújta a levegőt. Ezen muszáj volt mosolyognom. Indiana elégedetten felnyerített. - Hát köszönöm, hogy… izé… válaszoltál. – mondtam kissé zavartan aztán kiléptem a boxából és Zarándokhoz siettem aki ellenségesen méregette Indianat egész idő alatt. - Jolvanna Nagyfiú! Nem kell itt a parádé. Tudod, hogy te vagy az egyetlen ló az életemben. – mosolyogtam Zarándokra szeretetteljesen és szorosan átöleltem a nyakát. Hatalmasat sóhajtottam. Olyan jó érzése volt, hogy Ő mindig itt van nekem. Már éjjel 2óra is elmúlhatott, de én még mindig Zarándok boxában voltam. - Szerintem már aludnod kéne… - aggodalmaskodott Zarándok. - De nem akarok visszamenni a szobámba. – tiltakoztam és megvetettem a lábamat amikor Zarándok próbált kilökdösni a boxból. - De pihenned kell! Holnap iszonyú fáradt leszel. – próbált észérvekkel rávenni, hogy térjek vissza az ágyikómba, de nem sikerült neki. - Akkor itt pihenek. Nem megyek vissza a szobámba mert ott úgysem tudnék aludni. – rántottam meg a vállam és leültem a boxban – Inkább itt maradok veled. Zarándok megadóan prüszkölt egyet és lefeküdt mellém, olyan közel amilyen közel csak tudott. - Hát jó. De akkor tényleg aludj. - Jól van. – mondtam miközben rádőltem Zarándokra. Elégedetten nézett rám, hogy legalább arra rá bírt venni, hogy aludjak. Fogaival rám húzta a takaróját és Ő is lehunyta a szemét… Válasz: + 20 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.15. 12:52 Timi

Amint Geri távozott és becsuktam mögötte az ajtót azonnal lerogytam az ágyra. A gondolataim ide-oda cikáztak. A Szirén toll, Zarándok, Geri és a átkelés. Nagyon sokáig nem tudtam elaludni, csak forgolódtam az ágyon. Végül nagy nehezen álomba merültem. De ez sem volt túl nyugalmas és pihentető. Mindenféle álmok kínoztak. * * * Reggel későn ébredtem fel és ráadásul még kimerült is voltam. Alig bírtam vonszolni magam. Reméltem, hogy majd egy jó kis reggeli zuhanyzás felfrissít, de sajnos nem így történt. Igaz kicsit éberebb lettem, de attól még fáradt voltam. Felöltöztem és az ebédlő felé vettem az irányt. Gyorsan összeszedtem valami szendvicset, lehuppantam egy padra és gyorsan befaltam. Majd álmos szemekkel elindultam az istálló felé. A nagy kapu előtt megálltam és egy nagyot sóhajtottam. Elővettem a Szirén tollat és egy percig csak csöndben néztem. Végül beléptem az istállóba és határozott léptekkel elindultam Zarándok boxa felé. - Hello Nagyfiú. – köszöntem neki miközben megsimogattam a fejét. - Szia. – köszönt Ő is miközben hozzám dörgölte a fejét. – Mi az a toll? – Zarándok rögtön kiszúrta, hogy van nálam valami. Az orrával lökdösött, hogy mutassam meg neki. - Háááát… nem is tudom. – fogalmam sem volt, hogy is mondjam el neki. Végül csak kinyögtem. – A Szirén toll… Nos, hát Geri azt mesélte, hogy Te voltál a legjobb Átkelő… és… - nem tudtam, hogy mit mondhatnék. - A Szirén… toll?! – Zarándok meredtem bámult rám és a kezemben lévő tollra. - Igen… A Fagy toll helyett. – mondtam kicsit bátrabban – Persze csak ha szeretnéd. - Persze, hogy szeretném… - Zarándok kissé tétovázva előrelépett és a toll felé nyújtotta a fejét. – Csak épp… - kezdett bele valamibe, de nem folytatta. – Mindegy… Akkor most már enyém a dal szellem tolla? – nézett rám vágyakozóan. - Igen, a Tiéd. – válaszoltam egy megkönnyebbült mosollyal. Lassan kiszedtem a Fagy tollat a sörényéből és a helyére tűztem a Dal szellemét. Zarándok lehunyta a szemét és egy nagy levegőt vett. Egyszer csak valami halk, lágy dallam úszott a fülembe. Amilyen hirtelen jött olyan gyorsan távozott is. Büszkén néztem lovamra. - Akkor most mennyünk és lovagoljunk egy kicsit. Biztos vagyok benne, hogy te is nagyon várod. – léptem be a boxába és rutinos mozdulatokkal csutakoltam és készítettem elő a lovaglásra. * * * A pályára kiérve az eleve is energiával teli Zarándok még izgatottabb lett. Én még mindig elég kimerült voltam, de próbáltam összpontosítani. Úgy döntöttem, hogy ma inkább kihagyom a gondolattal történő lovaglást, mert nem voltam biztos abban, hogy képes vagyok-e rá ilyen fáradtan is. Így hát lábsegítséggel elindítottam Zarándokot. Ő lendületesen lépdelt körbe-körbe míg én csak zötykölődtem rajta. - Mi a baj Ever? – kérdezte aggodalmasan. - Semmi. Csak épp fáradt vagyok. – vontam meg a vállam és kihúztam magamat. - Nem aludtál? – értetlenkedett gyönyörű lovam miközben szépen lendületesen sétálgatott a pályán. - Hát egy keveset… Geri éjjel hozta el nekem a tollat és hát elég sokáig beszélgettünk. – mondtam kissé elpirulva visszagondolva az estére. - Ohh. – Zarándok megvilágosodva rázta meg a fejét. – Van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon bánod, hogy olyan sokáig nálad időzött. Hát ez pont az elevenembe talált. Kissé felháborodva förmedtem rá Zarándokra, ami rögtön elárúlt. - Jajj ne hordj már össze ennyi hülyeséget. - Jól van, jól van. Nem kell így felkapni a vizet… De nem kell ezt szégyellni. – Zarándok tovább húzta az idegeimet. - Hát jó. Ha nem fejezed be többet nem jövök hozzád. – fenyegettem, bár én sem hittem el, hogy erre tényleg képes lennék. A továbbiakban csak szótlanul lovagoltunk tovább. Egy kis idő után ügettünk is egy keveset. De mivel majdnem lefordultam lovacskámról inkább úgy döntöttem, hogy hagyom a csudába a lovaglást és inkább pihenek. De még mielőtt visszavittem volna paripámat a boxába, lefutószáraztam. Meg akartam mozgatni, na meg persze egy kicsit kifárasztani. Így hát fogtam a futószárat és ügetésbe majd vágtába ugrattam be. Mindkét kézre 5kört vágtatott. Ezután levezettem és miközben vezettem vissza az istállóba adtam neki egy almát, dicséret éppen. A boxába odaadtam neki az ebédjét aztán én már ott sem voltam. A szobám felé vánszorogtam, hogy végre valahára kipihenjem magamat.  Válasz: + 15 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.09. 19:30 Timi

Ma reggel rettentő boldogan ébredtem. A gondolat, hogy Zarándok az istállóban vár rám és már egy karcolás sincs rajta, teljesen felvillanyozott. Amilyen gyorsan csak tudtam összekészülődtem, lerohantam a kajáldába, bekaptam valamit és már száguldottam is az istálló felé. Amint beléptem Zarándok egy hatalmas, boldog nyerítéssel üdvözölt. Izgatottan toporgott a boxában és már alig várta, hogy kiszabaduljon boxából. - Szia Nagyfiú! - siettem oda hozzá és szorosan átöleltem a nyakát - Gyorsan lecsutakollás és már itt sem vagyunk. - mondtam vidáman, de még gyorsan hoztam neki valami kis ennivalót aztán gyorsan neki is láttam, hogy letisztítsam lovacskámat. Ő folyton toporgott és izgatottan forgolódott a boxban. Az ételre szinte rá se nézett. - Nyugalom! Így csak tovább tart a dolog. - próbáltam lenyugtatni, de hiába. Teli volt élettel, energiával és alig várta, hogy nekem is megmutassa mire képes. Végül feladtam a harcot és befejeztem a csutakolást. Igaz nem volt 100%-osan tiszta, de így is jó volt. Még megnéztem a patáit és rákapcsoltam a vezetőszárat aztán a pálya felé vettük az irányt. Hevesen dobogó szívvel simítottam végig Zarándok hátán. Paripám érintésemre kissé megborzongott. Fejét hátrafordította és bíztatóan "bólogatott", hogy üljek már fel. Egy nagy levegőt vettem és felpattantam a hátára. Zarándok rögtön elindult és élénken lépkedett a pályán körbe-körbe. Én megszorítottam a vezetőszárat és lehunytam a szemem; a kapcsolatot kerestem lovammal. Amikor úgy éreztem megvan arra koncentráltam, hogy egy kicsit gyorsítsunk a tempón. Nagyo erősen koncentráltam, aztán végül Zarándok ügetni kezdett. Boldogan "pattogtam" a hátán. - Ez egyszerűen fantasztikus. - suttogtam az izgatottságtól remegő hanggal. - Ez még csak a kezdet...! - pillantott hátra paripám. Szemeiben élénkség és határtalan boldogság csillogott. - Miért? Mi van még? - kérdeztem kíváncsian kicsit előrébb dőlve. - Majd ha jobban megtanulod használni a varázserőt és a kapcsolat köztünk sokkal szorosabb lesz akkor lesz csak igazán izgalmas. - mesélte miközben gyorsított az ügetésén. Elégedetten szorítottam a combommal. Egyszerűen lenyűgőző érzés volt, hogy végre felülhettem Zarándokra. Szárnyaltam a boldogságtól. Aznap szinte minden percet paripám boxában töltöttem és egyesével adogattam neki vitaminokat, almát és répát. A box oldalának dőlve ügyörögtem míg Ő mellettem feküdt és orrával boldogan lökdösött. Észre sem vettük az idő múlását. Egyszer csak elaludtam. Zarándok békésen feküdt mellettem, nyugodtan lélegzet míg én a hátán aludtam. Válasz: + 8 pont Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.08. 08:59 Timi

A következő nap már nem keltem fel olyan korán. Eléggé fáradt voltam. Így csak 10óra körül jutottam le az istállóba, Zarándokhoz. Ő már türelmetlenűl várt rám. Amint beléptem az istállóba fejrázogatásba kezdett és boldogan horkantott. Mosolyogva odasiettem hozzá. - Napról napra egyre jobban nézel ki. - néztem végig rajta elégedetten. Majd a keféért siettem és csutakolni kezdtem. Még mindig nem volt teljesen tiszta. A már jól begyógyult hegek körül is kezdtem lemosni a megszáradt vért. Zarándoknak ez nem igazán tetszett. Nyugtalan toporgással tűrte amíg a sebei körül tisztogatom. Majd rutinos mozdulatokkal a sörényét és a farkát tisztogattam és fésültem ki. És miután a patáit is jó alaposan kitisztítottam rákapcsoltam a vezetőszárat és ismét kivittem sétálni. Elsétáltunk a karámokig és ott hagytam, hogy legeljen egy kicsit. Majd tovább sétáltunk, megkerültök az istállót majd újból a karámok felé vettük az irányt. Bevezettem és miután gondosan becsuktam a karám ajtaját elengedtem Zarándokot. Ő bolgogan ügetett alrébb és egy fa árnyékában kezdett el legelészni. Egy darabig csak elégedett és boldog mosollyal néztem, majd visszamentem az istállóba, hogy kihozzam neki a reggelijét. Egészen a fáig vittem a sok szénát, ledobtam és rohantam is vissza a vitaminokért. Párat a kezemből adtam oda neki a többiet pedig a szénára szórtam. Míg evett én csak simogattam vagy csak a fa tövében űlve néztem és vártam, hogy végezzen az evéssel. Amint eltakarított mindent felpattantam és hajtani kezdtem, hogy mozogjon egy kicsit. Zarándok kelletlenül, de elindult lépésben majd ügetére váltott. Nem hagyhattam, hogy nagyon ellustuljon. És így legalább magamat is megmozgattam egy kicsit. Végül visszakapcsoltam Zarándokra a vezetőszárat és az istálló felé sétáltunk. Az épület előtt kikötöttem és egy slaggal lemostam a lábait. Majd visszavezettem a boxába és a szeme alatti sebet kezdtem el nézegetni. Nagyon csúnya volt. - Ez most egy kicsit csípni fog. - figyelmeztettem lovacskámat, hogy maradjon nyugton. Fogtam egy szivacsot és fertőtlenítővel megtisztítottam a sebet. Zarándok mozulatlanul tűrte, de látszot rajta, hogy csípi a fertőtlenítő. Amig végeztem, megkönnyebülten fújt egy nagyot. - Meddig kell ezt még kibírnom? - kérdezte türelmetlenűl. - Hát nem tudom. Gondolom addig amíg teljesen be nem gyógyulnak a sebeid. - mondtam kissé elgondolkodva bíztatóan nézve paripámra - De ne félj. Hamar rendbejösz. - tartottam benne a lelket. Bíztatóan simogattam a nyakát a fejét és egy hatalmas puszit nyomtam az orrára. - Most bemegyek ebédelni, de sietek majd vissza. Addig is jó legyél. - köszöntem el tőle egy mosollyal és már indultam is a ház felé. Zarándok még búcsúzóúl utánam nyerített... Válasz: + 8 pont aktivitás: + 30 % egészség: + 20%   Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.07. 08:37 Timi

Másnap reggel is korán érkeztem Zarándokhoz. Egy szeretetteljes pillantással és egy széles mosollyal köszöntöttem. Megpaskoltam a nyakát és egy nagy puszit nyomtam az orrára. Zarándok ma már sokkal boldogabban köszöntött, hiszen már látott és ennek rendkívűl örült. Boldogan prüszkolt, közben én beléptem a boxába. A szemét kezdtem el nézegetni. Reménykedtem benne, hogy ez a csúnya seb majd teljesen eltűnik. Ezután fogtam a vakarót és a puha kefét és óvatosan csutakolni kezdtem lovamat. Pár merc múlva már egészen tiszta lett, majd a sörényével és a farkával kezdtem foglalatoskodni. Azzal is nagyon hamar végeztem. Örültem, hogy paripám már nincs olyan szörny állapotban. Boldogan simítottam végig a nyakán. Majd a lábait kezdtem el tapogatni, hogy megbizonyosodjak arról, hogy semmi baja és a sebek is kezdenek begyógyulni. Felemeltem és mozgatni kezdtem. Minden rendben volt. Majd fogtam és a pátáit is kipucoltam. Zarándok boldogan nyerített. Az, hogy visszanyerte a látását teljesen felvillanyozta. - Nyugalom Nagyfiú. - szóltam rá boldogan - Adok neked enni és kiviszlek egy kicsit sétálni. Ideje, hogy egy kicsit megmozgassalak. Vidáman öntöttem bele az etetőjébe a zabot, szénát és a vitaminokat. Zarándok jóizűen eszegette. Én addig még csinosítgattam lovacskámat. Majd hoztam egy vezetőszárat, rákapcsoltam a kötőfékére és kisétáltunk az istállóból. Zarándok élénken lépkedett mellettem. Csitítgattam, hiszen nem akartam, hogy ismét valami baja legyen. Elsétáltunk a karámok felé és tettünk egy kört az istálló körül. Zarándok boldogan lépkedett mellettem. Majd visszavittem a boxába. Vidáman rázta a fejét és hálásan bökdösött az orrával. Én csak simogattam arcomon egy széles mosollyal. Nyomtam az orrára egy hatalmas puszit, majd elköszöntem Tőle és megigértem, hogy délután is meglátogatom. Válasz: + 8 pont tisztaság érzet: + 20 % táplálék: + 20% aktivitás: 30 %   Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.05. 15:57 Timi

Miután Zarándokot hajnalban megtaláltuk és visszahoztuk egész nap vele voltam késő estig. Annak ellenére, hogy későn feküdtem le másnap korán keltem. Alig vártam, hogy végre lemhessek az istállokhoz, ugyanis Zarándok ott várt rám. Amint felöltöztem és bekaptam valamit reggeli gyanánt már rohantam is az istállóba, Zarándokhoz. Szeretetteljes pillantással köszöntöttem. - Hello Lovacskám. - simogattam meg a nyakát. - Szörnyen nézel ki. - néztem végig teljesen bebugyolált testén. - De hamarosan jobban leszel. - bíztattam csillogó szemekkel nézve rá. Még így teljesen leharcolt állapotban is gyönyörű volt. - Szörnyen is érzem magam. - panaszkodott Zarándok és dühösen megrázta a fejét. - Áááu. A francba. Nem elég, hogy nem látok semmit mert a szememet is be kellet kötni, de minden egyes mozdulatom fáj. - hangzott ingerült panasza. - Ne aggódj! Hamarosan teljesen jól leszel. - csitítgattam miközben óvatosan simogattam - Türelem! Zarándok megadóan prüszkölt egy nagyot. Vidám mosollyal indultam a szivacsáért, hogy jó alaposan lemossam. Vagy legalábbis ott ahol nem volt bekötve. Gyorsan hoztam még egy melegvizes vödröt és már kezdtem is a csutakolást. Abban a pillanatban amint a szivacs hozzáért Zarándok bőréhez az azonnal megrázkódott. - Csak óvatosan! - szólt rám miközben hátrafordította a fejét. Ugyan nem látott, de azért jól megbökött. Nem szóltam semmit, csak folytattam... vagyis elkezdtem a csutakolást. Jó alaposan megmostam mindenhol ahol csak tudtam. A lábánal a sebeket is, de azokat még óvatosabban. Amikor végeztem ezzel, mindenféle vitamont adtam Zarándoknak. Óvatosan és jó alaposan megszaglászta, hogy mit adok neki majd gyorsan be is falta mind. Majd az etetőjéba raktam még egy kevés vitamint és zabot. Zarándok bátortalanol lépdelt az etetőjéig, hiszen semmit sem látott. Amíg evett és a sörényét és a farkát kezdtem el kifésülni. Teli volt kibanccal. - Hát Nagyfiú, adod nekem rendesen a munkát. - mondtam kissé szemrehányóan egy nagyot sóhajtva. Zarándok persze tudta, hogy nem gondolom komolyan, így egy szó nélkül hagyta az egészet. Amikor ezzel is végeztem megsimogattam csodálatos paripámat. - Majd délután jövök. - mondtam neki. Nyomtam egy hatalmas puszit az orrára és bemenytem a házba ebédelni. * * * Az ebéd után még felmentem a szobámba pihenni. Csak 1-2órát akartam aludni, de ez nem jött össze. 5kor ébredetem fel. Amint ránéztem az órára már pattantam is ki az ágyból és rohanni kezdtem az istálló felé. - Sajnálom. Elaludtam. - szabadkoztam miközben lihegve beléptem Zarándok boxába. Ő egyáltalán nem haragudott rám. Hiszen mint később kiderült Ő is jól aludt. Azt a pár órát ami 10ig volt azt elbeszélgettük. Közben odaadtam neki a vacsoráját és miközben Ő falatozott én csak csendben, megbabonázva simogattam. Válasz: + 10 pont tisztaság érzet: + 30 % táplálék: + 40% Jóváírtuk a pontokat!

2011.05.01. 14:38 Timi

2011. május 1. Beléptem a szobámba amit Angeli mutatott. Egy nagy sóhajjal ledobtam a cuccaimat a földre én pedig lehuppantam egy székre. Körbenéztem a szobában. - Otthonos - jegyeztem meg Angelire nézve egy bátortalan mosollyal. Ő is visszamosolygot rám egy magabiztos, barátságos arckifejezéssel. - Örülök, hogy tetszik. - mondtam még mindig egy hatalmas mosollyal az arcán. - Akkor mindent megkaptál, igaz? A tollat és, hogy hol láttuk a lovat utoljára, igaz? - néz rám mostmár komolyabban, de még mindig barátságosan. - Igen. Minden megvan. - válaszoltam egyet bólintva. - Akkor én megyek is. Ha valamire szükséged van nyugodtan szólj és ha információra van szükséged a könyvtárban mindent megtalálsz. - mondta egyszerűen majd kilépett a szobából maga mögött gondosan becsukva az ajtót. Amint kilépett, máris a kezembe vettem a tollat és csak néztem szótlanul. Majd hirtelen felpattantam és letettem az asztalra. A ruháimat és egyéb dolgaimat kezdtem el pakolászni. Mindent kipakoltam és szépen összehajtogatva betettem a szekrénybe. Amikor mindennel végeztem kiviharoztam a szobából és a könyvtárba indultam. Egy percet sem akartam elvesztegetni, abból az időből amit "lovam" keresésével tölthettem. Amint beléptem a könyvtárba kissé elbizonytalanodtam, olyan hatalmas volt a hely. Hogy fogok én itt bármit is megtalálni? Visszhangzott a fejemben ez a kérdés. De bizonytalanságom hamar elpárolgott amikor eszembejutott Zarándok és, hogy szürnyű sebei a halálát is okozhatják. Elszánt arckifejezéssel kezdtem el kutatni a rengeteg könyv között. A Fagy szellemről, a Jégmadárról és havas területekről kerestem könyveket. Mire megtaláltam azt a 3 könyvet már besötétedett. Felmarkoltam a vastag és régi könyveket és visszamentem a szobámba. Egy hatalmasat ásítottam. Eléggé lefárasztott ez az egész napos pakolás és keresgélés, de nem akartam még lefeküdni. Leültem az íróasztalomhoz magamhoz vettem a tollat és kinyitottam az egyik könyvet és lapozgatni kezdtem. Nem nagyon olvastam, mert a fáradságtól és a sok ásítozástól már könnyes volt a szemem és alig láttam valamit. Végül úgy döntöttem, hogy a könyvek tanulmányozását inkább holnapra hagyom. Félretoltam őket és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam. A meleg víz nagyon jól esett fáradt testemnek. Órákig tudtam volna még áztatni magam, de már nagyon hívogatott az ágy. Még gyorsan megmostam a fogam és felvettem a pizsamám. Majd kicsoszogva a fürdőből felkaptam a tollat és Zarándok fényképét és az ágyamhoz mentem velük. Leraktam őket az éjjeliszekrényre és egy percig csak nézegettem a képet és a tollat. Ismét felbuzgott bennem a tettvágy, de tudtam, hogy ideje lenne már lefeküdnöm. Egy hatalmas sóhajjal bebújtam az ágyba és lehunytam a szemem. Azt gondoltam, hogy nem fogok valami hamar elaludni hiszen folyton csak Zarándok járt a fejemben és, hogy meg kell találnom. De tévedtem. Amint lehunytam a szemem már aludtam is. Álmomban megjelent előttem a gyönyörűséges tarka mén amint hatalmas sebeivel is oly' sebesen vágtat a havas tájon... Válasz: + 10 pont Jóváírtuk a pontokat!

[17-1]